Ikigai (Avengers f.f.)

Epilógus

A jótékonysági bálra tartva, Maddy féltékenyen méregetett a szemben lévő ülésről. Majd gonoszul el vigyorodva, bele karolt Pietro-ba. Természetes, hogy az apja el intézte, hogy vissza kerüljön Pietro-hoz, bár rajtuk kívül senki, még Pietro se ismerte el barátnőjeként. Hogy is tehette volna, hiszen én vagyok a barátnője. Bár sajnos ilyen eseményeken muszáj Maddy-vel érkeznie..

Maddy-ről át vezettem tekintetem Pietro-ra. Egy ideig pillantásunkat össze fonva figyeltük a másikat egy-egy lágy mosoly kíséretében, majd stratégiát váltva kezdett el mindenféle vicces grimaszt vágni, főként Maddy-re vonatkozóan. Természetesen pillanatok alatt fel tűnt a csajnak, hogy többek közt rajta is nevetek, nem csak Pi idétlenkedésén.

Mint mondtam ilyen fontos, meg jelenős eseményeken együtt kell mutatkozniuk, de ha egy másodpercig is azt hitte Maddy, hogy bármikor le rázhatnak, akkor nagyobbat nem is tévedhettek volna.

Sértődött grimasszal engedte el, majd kezdett ki bámulni az ablakon. Pi ezt egy szemforgatással egybekötött „huh" artikulálással és persze, egy drámai homlok törléssel nyugtázta. Perceken belül meg is érkeztünk az esemény helyszínére. Maddy rögtön fel tépte az ajtót meg se várva, hogy az erre oda állított illetékes ki nyissa nekünk. Először abban a hitben voltam, hogy most aztán sikerült megbántanunk, de nem igazán ez a helyzet..

Meg látva a bálon szintén részt vevő Shawn Mendes-t vesztette el minden méltóságát és rohant a sráchoz. Szerencsétlen..

Pietro is kiszállt, majd segítő kezet nyújtva segített ki a limuzinból.

- Szabad a karját? – mélyedt szemeimbe, egy sármos mosollyal tartva felém jobbját.

- Hát.. még szükségem van rá, de egye fene megkapod! – vigyorogtam vissza rá, majd belé karolva indultunk el a fotósok felé.

Az asztalhoz is szerencsétlenségünkre Maddy mellé lettünk osztva, de üröm az örömben, mellé pedig Shawn. Legalább nem Pietro-val foglalkozik addig is..

Már ki tudja hány dal lement vacsora óta, de még mindig csak néztük a táncolókat. Míg végül Pi meg nem böködte a kezem kisujjával.

- Hé! Szeretnél táncolni? – nyomott egy puszit orcámra.

- Nem rossz ötlet, de ne itt! – pattantam fel, majd tett ő is hasonlóan. Ujjainkat össze fonva indultunk meg kifelé.

Hatalmas angol park jellegű kertje van ennek az épületnek, kár, hogy nincsenek fel kapcsolva a lámpák benne. Meg látva a magas sövényből készített labirintust, kezdtem el húzni felé Pi-t halkan nevetgélve.

- No mi az? Fogócskázzunk? – csókolt meg hevesen.

- Benne vagyok!

- Csak el ne vesszünk! – adott apró csókot homlokomra. – Te vagy a fogó! – fogta meg mellem majd el futott.

- Ó, hogy az a.. – indultam utána nevetve, de annál elszántabban.

- Pi, pi, pi! Merre vagy kincsem? – próbáltam meg találni, a sövények közt bolyongva.

- Meg vagy! – kapott fel hátulról.

- Hé, nem te vagy a fogó!

- Tudom, de nem érdekel! – csókolt nyak hajlatomba, majd le tett. Jobb kezem finoman meg fogva perdített egyet rajtam. – Helló! – nézett le rám a holdfénytől ragyogó szemekkel.

- Helló! – tettem fel bal kezem jobb vállára. Óvatosan jobb tenyerét derekamra csúsztatta, majd a ki szűrődő zenére lassuzni kezdtünk.