Beléd szerettem.. (Kirishima X Reader X Todoroki)

1. Fejezet

Sziasztok! Ez az első könyvem, próbáltam a legjobbat kihozni magamból, kíváncsi lennék a véleményekre, pozitív, negatív is jöhet!

Reggel felkeltem, sietve felöltöztem és rendbe szedtem magam, aztán elkezdtem drága bátyjám ajtaján dörömbölni.

-Katsuki! Kelj fel mert elfogunk késni!

-Heh? Mi van? - szólt álmos hangon.

-Az van, hogyha nem vonszolod ki a seggedet az ágyból most rögtön és nem kapod össze magad akkor elkésünk! - kiabáltam neki már ingerűlten.

-Jolvan megyek már csak hagyj békén.

Amíg vártam Katsukira csomagoltam reggelit mindkettőnknek, aztán végre megjelent a bátyjám fáradt, bamba képével.

-Na végre hogy itt vagy, igyekezz, pakoltam neked is reggelit.

-Nem kellett volna - morogta fáradtan.

-Ennyire azért nem kell hálálkodnod.. Na mindegy csak induljunk végre.

És végre elindultunk. Hűvös tavaszi reggel volt, a nap még csak gyengén sütött, alacsonyan az égbolton. Aztán útközben megláttam egy vörös hajkoronát, Kirishima volt az. Egy osztályba jártunk, mindössze csak pár utcányira lakott tőlünk és gyakran jár nálunk, a bátyjám legjobb barátja. És szerintem az egyetlen is. Amikor meglátott minket már messziről integetett és közben mosolygott, kedves fiú, folyton mosolyog és vidám. Aztán mellé értünk.

-Jó reggelt [név], Jó reggelt Bakugo!

-Kussolj! - ordította a fiúra Katsuki mire az hátrálni kezdett.

-Jó reggelt Kirishima - köszöntem neki kedvesen - ne is foglalkozz vele, bal lábbal kelt.

-Hehh? Mit mondtál te nyomi?

-Te szólalsz meg? Te kiabálsz mindenkivel már korán reggel, mint egy idióta - vágtam vissza neki, amire aztán még jobban tombolni kezdett, de én ott hagytam a tomboló Katsukit a megszeppent Kirishimával és tovább mentem. Lehet nem volt szép dolog tőlem, de had kapjon a vörös is egy kicsit drága bátyjám idegbajából.

Bent az osztályteremben csak köszöntem a többieknek és oda mentem a zöld hajú fiúhoz aki még álmosan űlt a padjában.

-Jó reggelt [név] !

-Szia Izuku! - köszöntem neki közben megöleltem, mire kicsit elvörösödött. Izukuval már gyerekkorunk óta barátok vagyunk. A báttyámmal ellentétben én kedvelem őt, bár sokszor olyan kis esetlen.

Még üdvözöltem pár barátomat, köztük Ochakot, akivel nagyon jóban vagyok, aztán leűltem a helyemre Izku mellé.

8 óra előtt pár perccel bejött Kirishima is, kedvesen rám mosolygott és leűlt a helyére, mögém. Nemsokára megjött Aizawa sensei, drága bátyjám pedig természetesen késve érkezett, amiért a sensei leszidta, aztán leűlt Kirishima mellé.
Az órák lassan teltek aztán végre az utolsó óra is véget ért és mehettem haza, a bátyjámat nem vártam meg, a haverjaival volt. Csatlakozott hozzám Momo és Todoroki is, egy darabig együtt mentünk.
Amikor haza értem ledőltem pihenni, mert hulla fáradt voltam aztán neki álltam a temérdek mennyiségű házifeladatomnak. Kiabálást hallottam, amiből arra következtettem, hogy megjött a bátyjám. Ki gondolta volna hogy őt pont a kiabálásáról lehet felismerni..
Kimentem szendvicset csinálni, nemsokkal később kirontott a szöszi is.