Beléd szerettem.. (Kirishima X Reader X Todoroki)

18. Fejezet

Pont ő állt az ajtóban..

Ő, aki miatt a rossz álmok ismét rámtőrtek éjjelente. Eszembe jutott, ahogy a sikátor falának nyomott. Féltem, hogy mit fog most csinálni velem..

- Na felébredtél csipkerózsika? - kérdezte gúnyos hangon Dabi..

Mert bizony ő állt ott, az ajtókeretnek dőlve, diadalmas vigyorral szemlélve az én ilyedt, vélhetőleg elsápadt arcomat.

- Te- te meg mit csinálsz itt, és én hol vagyok?

- Ez itt az én lakásom és én hoztalak ide, meglepően könnyen ment. - nevette el magát. - Csak felszedtelek a földről, mélyen aludtál egész végig, míg ide hoztalak.

Átkoztam magam a butaságom miatt. Miért kellett nekem csak úgy elfutnom? És mégis mit képzeltem, amikor elaludtam az utcán?
Mivel nem válaszoltam, ő szólalt meg ismét.

- Mégis mi a nyavaját kerestél te kint este azon a környéken teljesen egyedűl? Van fogalmad róla, hogy mégis hol voltál te? - csak megráztam a fejem.

- Gondoltam. - mondta komoran. - Bajod is lehett volna, ha nem hozlak el.

- Ja, mert így legalább csak el lettem rabolva, nem? - kérdeztem gúnyosan, mikor végre megtaláltam a hangomat.

- Hidd el, jobban jártál velem. - kacsintott rám, mire elfintorodtam.

Nem hiszem el, hogy lehet ilyen öntelt? Most legyek neki hálás, amiért nem hagyott ott, hanem inkább elrabolt?

- Mit akarsz velem? - kérdeztem

- Mit nem? - kérdezte kajánúl vigyorogva, mire mégjobban magamra szorítottam a takarót.

- De amíg nem csinálsz semmi meggondolatlant, addig nem bántalak. - mondta látva rémületem.

- De miért hoztál ide?

- Azért, hogy más se bántson, és mert kellesz nekem.

- Undorodom tőled.

- Majd megszoksz. - közölte nyugodtan.

- Vagy megszökök. - vágtam vissza.

A tekintete elsötétűlt és elindúlt felém és megált pár lépésnyire az ágytól.

- Ezt gyorsan verd ki a szép kis fejecskédből, különben megjárod.

- De miért vagyok itt?! - kiabáltam rá.

- Azért, hogy más ne kaphasson meg!

Ezzel ki is viharzott a szobából. Még hallottam a zár kattanását és a távolodó lépteit. De mégis kire gondolt? És miért ne? Mit akar tőlem? Miért pont én? Semmit se értek..
Kétségbeesetten hajtottam fejemet a párnára és hullani kezdtek a könnyeim. Vajon aggódik értem valaki, amiért eltűntem? Lehet észre sem vették..Nem hiszem, hogy keresnének, hiszen megbántottam mindenkit magam körűl..
A sírástól kifáradva merűltem ismét álomba.

Katsuki szemszög:

Fel alá járkáltam idegesen a nappaliban. Az a hülye liba már órák óta elment. Lehet vissza sem jön, biztos elment a felemáshajú lovagjához. Chh.
Még belegondolni is rosz, hogy inkább van vele, mint velem. Ennyire rosz bátyj lennék?
Talán túl szigorú voltam vele, nem kellett volna úgy kiakadnom és kiabálnom. Tudom hogy neki is hiányzik anya és ő próbálja ellátni a feladatait amikor távol van. Lehet csak besokallt, béken kellett volna kicsit hagynom. Attól féltem hogy ha túl távol engedem magamtól utána nem jön vissza, de pont így üldöztem el. Baszd meg Katsuki! Holnap elmegyek a felemáshoz, beszélek a hugommal. Ma inkább hagyom egy kicsit lenyugodni.