Beléd szerettem.. (Kirishima X Reader X Todoroki)

17. Fejezet

Bátyám távozása után a nap további része eseménytelenűl telt. Amikor Fuyumi hazatérve az otthonukban talált engem nagyon megörült, főleg miután látta, ahogy Shoto puszit nyom a homlokomra. Sejtelmesen elmosolyodott és örömében telerakta a vacsora asztalt minden jóval. Valami isteni volt, annyira tele ettem magam, hogy mozdulni is alig tudtam, de Shoto se járt másképp. Ezután megfürödtünk, előbb én, aztán ő is. Én már a szobájában feküdtem, mikor ő visszaért a fürdésből egy szál törölközőben. Valami elképesztően nézett ki, az a kockás has, az az izmos felsőtest.. Megakadt rajta a szemem.
Halk kuncogásra riadtam fel és akkor jöttem rá, hogy elég hosszasan megbámultam. Shoto arcán egy piszkosul aranyos félmosoly volt.
Elkaptam róla a tekintetem, de éreztem, ahogy az arcom felmelegedik és vörösbe vált.

- Na mi az? Csak nem tetszik amit látsz? - kérdezte huncutul.

- N-nem, vagyis de. Nem. - erre felnevetett. - Na jó egy kicsikét tetszik. - még mindíg nem mertem ránézni és inkább a falon lévő egyik festményt fixíroztam.

Mellettem az ágy besüppedt és megéreztem egy meleg lehelletet a nyakamon. Shoto hajolt felém.

- Egy kicsikét? - kérdezi morgós, szexi hangon amitől libabőrös lettem.

- Uhum.

- Biztos csak egy kicsit?

Egy puszit nyomott a nyakamba.

- Hmm.

- Na?

- Eléggé tetszett.

Fejét felemelte a nyakamról és a számra nyomott egy puszit, amiből aztán csók lett.

- Szeretlek hercegnőm.

- Én is szeretlek Shoto.

Aznap este Shoto karjai közt fekve ért el az álom.

Másnap későn keltünk, hisz nem kellett suliba indulnunk hála Aizawa senseinek. A késői reggelink után felöltöztünk és utnak indultunk a korházba, hogy meglátogassuk Rei-t. Kézenfogva sétáltunk a majdnem kihalt utcán, ugyanis az emberek többsége már elment a munkahelyére vagy az iskolába. Mi csak szép lassan sétáltunk és élveztük a nap kellemes sugarait. Már csak pár hét és nyáriszünet, akkor majd aludhatok és lehetek a szabadban amikor épp a kedvem úgy tartja. De a közelgő nyáriszünet a tanév végét is mutatja, és az utolsó gimnáziumi évem közeledtét. Jó lesz majd végre szabadnak lenni vagy hiányozni fognak ezek az évek?

Lassan a korházba értünk, Shoto határozott léptekkel haladt anyja szobája felé én pedig kézen fogva mellette.
Amikor beléptünk Rei űlt az ágyán és olvasott. Az ajtó nyilására felkapta a fejét, amikor meglátott minket elmosolyodott.

-Sziasztok kedveseim! [Név], hát eljöttél! Már vártalak! - üdvözőlt minket mosolyogva.

Mindketten köszöntünk neki. Shoto ellépett mellőlem és megpuszilta, megölelgette az édesanyját, amikor ismét mellettem állt megfogta a kezem és hüvelykujjával a kézfejemet simogatta. Ezt látván Reinek felcsillant a szeme.

- Nahát Shoto! Hát miért nem dicsekedtél el vele, hogy ez a gyönyörű lány a barátnőd? - dorgálta meg boldogan a fiút. Elpirúltam a dícséretétől.

- Hát.. még csak tegnap óta vagyunk együtt hivatalosan. - mondta zavarba jőve. Olyan jól áll neki amikor elpirúl, annyira aranyos így!

- Üdvözöllek a családunkban kedvesem!

- Kö-köszönöm!

- Na gyere ide! - tárta ki a karjait.

Kissé megilletődve, de közelebb mentem hozzá ő pedig melegen átölelt és sokáig szorított magához. Ez amolyan igazi anyai ölelés volt, amiből én már jó régen kaptam utóljára és most annyira jólesett.
Éreztem hogy valami nedves folyik végig az arcomon, ami Rei vállára csöppent. Ettől megilyedtem, hisz előszőr észre sem vettem, hogy megerednek a könnyeim. De az engem ölelő nő nem szólt semmit csak a hátamat kezdte el simogatni.