Sziasztok! Meghoztam a következő részt, kellemes olvasást hozzá!
Másnap reggel arra keltem, hogy keresztben fekszem Katsuki ágyán, így félig rajta tehénkedtam és kishíjján agyonnyomtam őt. Egy ideig figyeltem, ahogy alszik. Istenem de nyugodt ilyenkor, mintha nem is ő lenne a nagy Bakugo Katsuki.. Óvatosan próbáltam kikelni az ágyból, de nen jött össze. Szerencsétlenségemre átestem a bátyám lábán és nagyot koppanva elterűltem a padlón, amire egy morgással válaszolt, felkeltettem az alvó oroszlánt.. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek..
- Mi a szar? - morog rekedten.
- Jó reggelt bátyus! - mondtam a legártatlanabb hangomon.
- Hehhh? Mégis hol a csudába vagy te szerencse csomag? - mikor nehézkesen felűlt észrevette elnyúlt testemet a földön, mire csak a szemét forgatta - Ilyen nincs, már reggel erre kell kelnem.
- Jolvan na, bocsánat, véletlen megbotlottam a lábadban. - mentegetőztem.
- Hahh, azt vettem észre. - röhögte el magát, aztán felkelt, hogy felszedje az ő szerencsétlen kishugát a földről.
- Jobban vagy? - váltott komolyra mikor már mellette űltem az ágyon.
- Már igen, csak tegnap előjött pár emlék, ismét..
- Csss, most már semmi baj, tudod hogy én itt vagyok neked bármikor, ugye?
- Igen, és köszönöm, te vagy a legjobb báty - közben könnyes szemmel átöleltem - Szeretlek.
- Ugyan, én is szeretlek, és aki hozzád mer érni, vagy megbántani azt a föld alá teszem. De most már kapd össze magad, menj mosd meg az arcod és csinálj nekem valami reggelit, mert éhen halok.
- Rendben, rántotta?
- Jó lesz.
A nap további részében nem történt semmi csak ketten voltunk a bátyjámmal. Néha egész jól el lehet lenni vele, főleg amikor nem kiabál folyton, de én ennek ellenére mindíg szeretem, kivéve amikor ellopja a csokimat..
Délután nekiálltam a maradék házifeladatomnak, mert holnap hétfő. Sikeresen rávettem Katsukit, hogy tanuljon velem, bár nehézkesen ment és sokat morgott közben, de mindent megcsináltunk. Én még a szorgalmit is megcsináltam, de ő arra már nem volt hajlandó, aztán estére végre anya is haza ért és főzött nekünk vacsorát. Együtt ettünk mind a hárman. Anya korán lefeküdt, mert fáradt volt, én is így tettem, nemsokára már az igazak álmát aludtam.
Másnap reggel az ébresztőm fülsüketítően hangos csörgésére ébredtem, mire ilyedten leestem az ágyamról. Komolyan nem is én lennék, ha nem ez történne..
Elvégeztem a reggeli dolgaimat, felöltöztem, az iskolai egyenruhám volt rajtam, már épp akartam kelteni a bátyám, mikor szinte kiszakította valaki az ajtóm.
- Gyere már, szedd a lábad ha azt akarod, hogy megvárjalak. - Katsuki állt a küszöbön, de alig hittem el amit látok. Katsuki felkelt egyedűl! Úr isten, milyen gyorsan felnőnek, el sem hiszem!
- Most meg mit bámulsz ott? Gyere már, mert itt hagylak. - mondta türelmetlenűl és már indult is volna.
- Katsuki! Várj meg, megyek már!
- Tsc, igyekezz - ezzel már el is tűnt a bejárati ajtó felé én meg szinte futottam utána. Nemsokára beértünk az iskolába, bátyám elment a büfébe, én pedig fel az osztályba, de előtte megígértettem vele, hogy vesz nekem csokit.
Mikor beértem az osztályba köszöntem mindenkinek.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt [Név]! - köszönt vissza az osztály jelen lévő része. Én odamentem Ochakohoz és átöleltem, ezután elindultam a helyemre Izuku mellé.
DU LIEST GERADE
Beléd szerettem.. (Kirishima X Reader X Todoroki)
Fanfiction[Név] az idegbeteg Bakugo Katsuki ikertestvére, akit bátyja mindentől és mindenkitől félt és távol tart, ám a lány már kezd felnőni és ezáltal kinyílik előtte a világ. Új személyek lesznek fontosak számára, akik mellett megtapasztalhatja az élet s...
