Todoroki Shoto szemszög :
A nyakamon érztem a meleg lehelletét, ahogy közelebb bújt hozzám. A bőröm libabőrös lett. Izgatottság futott végig rajtam, ahogy ott sétáltam karjaimban azzal a lánnyal, akit szeretek. Ekkor olyan boldog voltam. Amikor vele akkor mindíg, de ott van mellete az a keserű érzés, hogy nem az enyém, mást szeret, de ez talán most változni fog. Remélem, hogy ez a csók neki is jelentett valamit. Jelentenie kellett valamit!
Csak magamnak akarom őt, nem lehet másé, azt nem tudnám elviselni.
- gondolataim közepette lenéztem a szeretett lányra, aki már egyenletesen szuszogott fejét még mindíg a vállamon pihentetve. Olyan aranyos amikor alszik. Ilyenkor olyan nyugodt az arca, mintha semmi rossz nem érte volna életében.
Mosolyogva figyeltem őt, de ismét megszállt a nemsokkal ezelötti düh. Hogy gondolta, hogy egyedűl kószáljon a sötét utcán? Mi lett volna ha nem indulok a keresésére? Ki tudja mit tett volna vele.. Pont ő.. A saját bátyám. NEM! Nekem ő nem a bátyám. Már nem!
Testem megfeszűlt, de igyekeztem megnyugtatni magam a karjaimban alvó szépség miatt, hogy fel ne ébredjen.
Nem sokára megérkeztem a házukhoz. Fény szűrődött ki az ablakokon keresztűl, szóval Bakugo itthon van. Szuper. A legjobbkor.
Bár engem nem érdekel, nem félek tőle, de [Név] valószínű fel fog kelni az ordítására, de akkor én hallgattatom el!
Becsöngettem. A szőke nemsokára fel is tépte az ajtót. Még mielőtt neki kezdhetett volna megszólaltam.
- Ne ordíts, mert felkel a hugod! És nem, nem csináltam vele semmi rosszat. Mindent elmesélek csak előbb had vigyem be. - hadartam el lehetőleg halkan, egyszuszra. Láttam, hogy legszívesebben ordítana.
- Tsc. - mérgesen félreállt az ajtóból én pedig elindultam [Név] szobája felé, hogy lefektessen az ágyába. Eközben a szőke végig a nyomomban volt.
- Oi, mond már mi történt!
- Menjünk ki innen, hagyjuk aludni. - kimentünk a nappaliba, de ott már nem bírta tovább tűrtőztetni magát.
Elkaptam a pólómat a nyakánál és úgy húzott magához közelebb. Igazából csak azt csodáltam hogy nem egyből a nyakamat kapta el.
- BESZÉLJ! - üvöltötte
- Megtámadták.
- HAHH??
- Az egyik sikátorban találtam rá, miközben egy bűnöző a falhoz nyomta őt.
- MOND MÁR MI A FASZOM TÖRTÉNT? CSINÁLT VALAMIT A HUGOMMAL??!
- Nem! Időben oda értem, de ha nem vagyok ott ki tudja mi lett volna.. - végére a hangom elhalkult.
- Dabi volt az. - ő egy ismert bűnöző volt, szóval mindenki ismerte, így hát Bakugo is.
- MEGÖLÖM! MEGÖLÖM AZT A SENKIHÁZIT? HOGY KÉPZELI HOGY HOZZÁ NYÚL?
- Ne ordíts már.
- TE KUSSOLSZ! UTÁNNA TÉGED IS MEGÖLLEK! HOGY KÉPZELTED HOGY HOZZÁ NYÚLSZ?
- MIÉRT? INKÁBB HAGYTAM VOLNA OTT?! - lettem már én is ideges. Erre kicsit meglepődött és elfelejtett visszaszólni.
- Mostantól jobban kéne figyelnünk [Név] - re mert Dabi nem fogja annyiban hagyni!
- Megvédem én nélküled is!
- Nem fogod tudni! És bezárva sem tarthatod mindíg! Én is féltem őt!
- TE CSAK HAGYD BÉKÉN FELEMÁS BAROM! SEMMI KÖZÖD HOZZÁ!
- Ó, igen? Ne legyél te abban olyan biztos. - mondtam sokatsejtető arccal, nem bírtam tovább magamban tartani.
YOU ARE READING
Beléd szerettem.. (Kirishima X Reader X Todoroki)
Fanfiction[Név] az idegbeteg Bakugo Katsuki ikertestvére, akit bátyja mindentől és mindenkitől félt és távol tart, ám a lány már kezd felnőni és ezáltal kinyílik előtte a világ. Új személyek lesznek fontosak számára, akik mellett megtapasztalhatja az élet s...
