6. Fejezet (+18)

468 24 10
                                    

Már lassan egy hét eltelt mióta előszőr a szerelmemmel aludtam, azóta többször is itt töltötte az éjszakát nálam és drága bátyám próbálta visszafogni magát több, kevesebb sikerrel. Például amikor arra jött be a szobámba hogy egymásba gabalyodva csókolózunk akkor csak morogva kiment, hallottam ahogy azt morogja hogy azért ne együk meg egymást, de amikor egyszer pont arra nyitott be az a szerencse csomag, hogy én fehérneműben fekszem az ágyon és Eijirou egy szál boxerben magasodik fölém na akkor elszakadt nála a cérna és üvöltve rántotta le rólam szerencsétlen gyereket aki gyorsan felkapkodta a cuccait és kifutott a házból, igen, egy szál boxerben futott a cuccai pedig a kezében, readásul drága bátyám egy ideig még kergette is az ajtó mellelől felkapott seprűvel.. Szóval igen, zajlik az élet mit ne mondjak. Én viszont ezen a hétvégén alszok előszőr Eijirou-nál, az anyukáját már ismerem, tüneményes asszony és mindíg finom sütiket csinál. Ő anyukám egyik barátnője, régebben amikor még más volt minden és anya otthon volt velünk akkor gyakran átjött és hozta a fiát is, az én Eijirou-mat. A bátyám és ő már gyerekkoruk óta barátok. Az évek alatt a barátságuk csak egyre szorosabb lett, feltétel nélkűl bíztak egymásban, és féltem hogy ezt el fogom rontani ha a szívemre hallgatok. Eleinte így is tűnt, de a bátyám végűl elfogadta az érzéseinket, és semmivel sem bízik kevésbé a legjobb barátjában. Néha szerintem meg tudná folytani, ha rólam van szó, bár úgy őszintén, Katsuki kit nem folytana meg legszívesebben?

Ma szombat van, Eijirouékhoz megyek ebédre, szóval ideje neki állnom készülődni. Fürödtem, a hajamat is megmostam, már csak fel kéne öltöznöm. Kivettem a szekrényből egy fekete farmert és egy világosbarna pólót, és ehhez még felvettem egy fekete vans dorkót, tökéletes. Még egy darabig készülődtem meg még összepakoltam magamnak estére pár cuccot.

- Katsuki! Most indulok, viselkedj, amíg nem vagyok!

- Tsc. Mintha 5 éves lennék úgy csinálsz.

- Miért nem az vagy? - kérdeztem nevetve.

- Kuss liba, különben is én vagyok az idősebb.

- Ja, aham, 1 kicseszett órával!

- De attól még én vagyok az idősebb.

- Reménytelen.. Na mentem, szia.

- Tsc, aztán okosan.

Megérkeztem a házukhoz, bekopogtam az ajtón és vártam. A vörös hamarosan ajtót nyitott és azonnal szorosan magához ölelt.

- Szia kicsim, hiányoztál!

-Szia szerelmem, te is nekem! - ezzel megcsókoltam.

- Anya, megjött [Név]! - kiabált be az előszobából az anyukájának.

- Gyertek be a konyhába kicsim. - válaszolt kedves hangon a nő.

Miután levetettem az előszobában a cipőm Eijirou bevezetett a konyhába.

- Jó napot asszonyom! - köszöntöttem illedelmesen.

- Szia kedvesem, már nagyon vártunk! - és szeretetteljesen megölelt, ami nagyon jól esett. - Úgy örülök, hogy a fiamnak volt annyi esze,hogy egy ilyen kedves lányt találjon maga mellé.

- Ugyan. - mondtam pironkodva. - Nagyszerű fia van asszonyom.

- Köszönöm kedvesem, űljetek le, kész az ebéd!

Az ebéd zellerkrémleves, rántotthús rízzsel és francia salátával, nagyon finom volt, tele ettem magam.

- Ez nagyon finom volt, köszönöm!

- Örülök hogy ízlett, a desszert még vissza van.

És ekkor előhozott egy tálca még gőzőlgő almáspitét. Nagyon jól nézett ki, szinte még a nyálam is kicsordúlt rá, és amikor megkóstóltam rájöttem, hogy az íze is isteni.

Beléd szerettem.. (Kirishima X Reader X Todoroki) Where stories live. Discover now