Másnap valami zajra keltem, nem tudtam eldönteni mi lehet az, gondolkozva felűltem az ágyban és tovább hallgattam, mire rájöttem hogy a bejárati ajtón kopogtat, jobban mondva dörömből valaki. De ki lehet az aki ilyen állat módjára majd betöri az ajtót..? Még kómásan és értetlenűl barátomra pillantottam, aki már szintén ébren volt és ugyan olyan értetlenűl nézett vissza rám.
- Ez meg ki lehet? - kérdeztem, de kérdésemre nemsokára meg is kaptam a választ.
- NYISSÁTOK MÁR KI EZT A ROHADT AJTÓT MERT BETÖRÖM! - hallottam meg szeretett bátyán ordibálását..
- Jézusom, ez Katsuki, de teljesen meg van huzatva? Még jó hogy anyud már elment dolgozni, mert különben szívrohamat kapna vagy hívná az elmegyógyintézetet, amit meg is tudnék érteni.
- TUDOM HOGY HALLOTOK! NYISSÁTOK KI EZT A KURVA AJTÓT!
- NE ORDIBÁLJ MÁR TELJESEN ELMENT AZ ESZED TE IDIÓTA? AZ LENNE A CSODA HA NEM HALLANÁNK! VÁRJ MÁR EGY KICSIT. - Kiabáltam vissza kicsit se nyugodtan.
- Megyek beengedem. - mondta Eijirou egy rövid csókot adva a számra és elindult az ajtó irányába, de láttam rajta, hogy legszívesebben inkább az ellenkező irányba igyekezne, amit nem is csodálok. Nemsokára meghallottam a zár kattanását, és az ajtó nyílását.
-Tsc. Na végre, mi tartott ennyi ideig fura hajú? - hallottam, hogy majd felrobban, mondjuk ez nála nem újdonság.
- Neked is jó reggelt Bakugo, minek köszönhetjük a látogatásod? - kérdezte Eijirou ásítva.
- Hogy hogy minek? Nem egyértelmű? A hugomhoz jöttem. Hol van? Ugye nem csináltál vele semmit?
Ennek meg mi a baja? Mindíg morcos, de hogy ennyire? Látom megint bal lábbal kelt. Esküszöm kezdem elveszteni minden reményemet vele kapcsolatban, vagy talán történt valami amiért idejött?
- Mi az már Katsuki, itt vagyok. - siettem oda hozzájuk az előszobába.
- Na végre megvagy, gyere megyünk haza. - jelentette ki.
- Miért? - értetlenkedtem.
- Mert én azt mondtam! - mondta idegesen, de nekem valami nem stimmelt, valami nincs rendben..
- Bakugo ne csináld már, látod hogy semmi baja, jó helyen van, inkább gyere be te is. - próbálta nyugtatni Eijirou az idegbeteg testvéremet sikertelenűl..
- Te nekem ne mond meg mit csináljak! - kiabálta dühösen
- Bakugo Katsuki! Ajánlom hogy most elhalgass és bevonszold a segged a nappaliba! Várj ott, mindjárt felöltözök és utánna beszélhetünk normálisan, ha egyáltalán te tudsz olyant, és elmondod végre mi a baj. Látom rajtad, hogy van valami. Előlem nem menekűlsz! - ezzel sarkon fordultam és magára hagytam dühöngő testvéremet és bementem a szobába átöltözni, nemsokára Eijirou is utánnam jött.
- Huu kicsim, elmehetnél állat idomárnak, vagy bomba hatástalanítónak. - mondta kissé ledöbbenve, de elismeréssel a szemében. - Nem hittem volna hogy valaha is el fog tudni hallgatni.
Én ezen pedig nevettem, bár Katsuki mellett néha tényleg úgy érzem magam mint egy állatidomár. Már csak az ostor hiányzik a kezemből, ami néha talán Katsukinak nem is ártana, na jó nem, azért azt nem. De néha agyon tudnám csapni. De ahogy most belenéztem Katsuki szemeibe fájdalmat láttam bennük, valami baj van.
Miután mindketten átöltöztünk kimentünk a nappaliba, bátyám a kanapén űlt és nyomkodta a telefonját, amikor beléptünk és ránk pillantott aggódást és dühöt láttam a szemében.
- Na és most már mond el szépen mi a baj.
- Semmi csak az hogy ezzel a baromarcúval vagy, mellettem a helyed!
YOU ARE READING
Beléd szerettem.. (Kirishima X Reader X Todoroki)
Fanfiction[Név] az idegbeteg Bakugo Katsuki ikertestvére, akit bátyja mindentől és mindenkitől félt és távol tart, ám a lány már kezd felnőni és ezáltal kinyílik előtte a világ. Új személyek lesznek fontosak számára, akik mellett megtapasztalhatja az élet s...
