Beléd szerettem.. (Kirishima X Reader X Todoroki)

4. Fejezet

Reggel amikor felkeltem hirtelen nem tudtam hol vagyok, mert az biztos hogy nem a szobámban voltam. Jobban körűlnézve rájöttem, hogy a nappaliban vagyok és megpillantottam magam mellett az alvó bátyámat. Eszembe jutott a tegnap este és boldog voltam, hogy ennyire törődik velem és számíthatok rá attól még, hogy néha egy idegbeteg őrűlt.. De én így szeretem, hiszen ő is ilyen lökötten szeret engem, ahogy vagyok. Miközben a gondolataimba mélyedtem rájöttem, hogy..

- Úristen! Katsuki, ébredj, el fogunk késni! - rázogattam az alvó álomszuszékot.

- Még öt percet. - motyogta félálomban.

- Nem lehet, már rég el kellett volna indulnunk!

- Hehh? Hány óra? - szólt már kicsit éberebben.

- Már elmúlt háromnegyed nyolc!

- A rohadt életbe! Akkor meg mire vársz? Csipkedd magad! - pattant fel bátyám morcosan én pedig a fürdőbe siettem hogy össze szedjem magam, de pár perc múlva Katsuki már verte a fürdő ajtót, hogy siessek mert ő is be akarna menni. Ezután a szobámba siettem és gyorsan magamra vettem az egyenruhámat és felkaptam a táskámat a hátamra, de kár volt sietnem mert még kb negyed órát kellett várnom Katsukira aki a haját állította be a tükőr előtt..

-Tsc. És még azt mondják hogy a nőkre kell sokat várni..

- Kuss liba!

- Ne morogj már, inkább igyekezz.

Pár perc elteltével indultunk el az iskola felé, de már elmúlt nyolc óra. Már becsengettek, de mi még csak most indultunk.. Ránézek a talafonomra 6 nem fogadott hívás és 14 üzenet Kirishima-tól..

- Basszus..-mondtam kétségbeesetten, de nem volt időm vissza írni drága bátyámnak hála.

- Mi van? - ezzel kikapta a telefont a kezemből és megnézte.

- Tsc. Csak szólok, hogy nem szeretném a nyáladzásotokat látni, szóval ne előttem. - morogta egy fintorral az arcán. - Ja és ha rádmászik én megölöm!

- Katsuki nyugodj meg, nem fog rám mászni te jó ég. Ő nem olyan!

- Jah aham, szerintem sem. - röhögte pofátlanul, aztán már egyikünk se mondott semmit.

Egy húsz perces késéssel értünk be a terembe, amiért Aizawa sensei nem lelkesedett és lehordott mindkettőnket a késésért, főleg a bátyámat, mert hát ő ugye rendszeres késő.. Ezek után csak gyorsan a helyünkre iszkoltunk csendben. Láttam, ahogy a vörös az arcomat fürkészi, küldtem felé egy mosolyt, amit viszonzott, azuán leűltem Izuku mellé akinek csak annyit suttogtam hogy majd mesélek, mire ő bólintott.

Mikor kicsengettek Kirishima rögtön odjött hozzám és adott egy puszit a fejemre.

- Minden rendben [Név]?

- Igen - mosolyogtam rá

- Öö szóval erről akarsz mesélni? - nézett minket Izuku kikerekedett szemekkel.

- Hát, lényegeben igen. - mondtam pirúlva.

- Úristen gratulálok nektek! - jött oda Ochako és megölelt. - Tudtam hogy össze fogytok jönni! - vigyorogta a lány.

Az osztályból többen is odajöttek hozzánk gratulálni és kíváncsiskodni. Köztük momo és Mina akik szintén átöltek engem, Kaminari pedig lepacsizott a barátommal. Úristen olyan jó érzés hogy végre így hívhatom!

- De kegyetlen ez a világ, még egy szinglivel kevesebb! - hallottuk meg Mineta kesergő hangját, de többet nem mondhatott, mert a döhös szőke úgy felrúgta, hogy felkenődött a falra.

- Kuss legyen! Mindenki kotrodjon a helyére, nincs itt semmi látnivaló!

- Na mi van Bakugo, csak nem zavar hogy elvették tőled a hugodat? - kérdezte tőle pofátlanul Kaminari. Háát, neki sem jósolok hosszú jövőt, ha még egy szót is szól. A bátyám dührohamot kapott és nekiment volna szerencsétlennek, ha Kirishima nem fogja le..

- Engedj el! A te képedet is beverem!

- Azt próbáld meg Bakugo Katsuki! Most már elég a gyerekes hülyeségeidből! Álj le míg szépen mondom! - szóltam közbe fenyegetően.

- Te csak ne védd, főleg ne velem szemben!

- Te meg ne hisztizz folyton mindenen, mint egy menstruáló lány!

- Hehh? Én nem is! - ezzel duzzogva kiment, ekkor vettem észre hogy a fél osztály még mindíg ott áll, mint akik cirkuszban vannak és végignézték ezt az egészet!

- Mit álltok még? Tudom hogy jól nézek ki, de ennyire azért nem kell megbámulni.. - morogtam most már én is. Kirishima elnevette magát és adott egy puszit a számra aztán elment megkeresni a bátyámat, én meg kimentem Izukuval és Ochakoval a folyósóra és elmeséltem nekik mindent, amit ők kitörő lelkesedéssel fogadtak. Jól esett hogy ennyire örűlnek neki!

Az órák eseménytelenűl teltek, én és Kirishima kaptunk jó pár kíváncsi tekintetek és összesúgtak a hátunk mögött, de mi ezzel nem foglalkoztunk. Elég volt nekünk az én túlféltő bátyám, aki minden mozdulatunkat éberen figyelte és szúrós tekintettel illette a vörös hajút, ha szerinte túl közel jött hozzám.

Délután elindultunk haza hárman, Kirishima, Katsuki és én. Drága bátyám kettőnk között sétált távol tartva minket egymástól. Otthon miután ettünk Katsuki behúzta magával a vöröset a szobájába, hogy még véletlenűl se engedje a közelembe, én pedig leűltem a nappaliba megírni a házimat. Miután ezel megvoltam bementem a bátyám szobájába, a két fiú űlt az ágyon és játszott a ps-el, én pedig leűltem az egyik babzsák fotelbe és onnan néztem őket, később kimentem a konyhába, hogy igyak egy kávét. Tudni kell rólam, hogy imádom a kávét, élek halok érte. Nemsokkal később hallottam, hogy nyílik az egyik ajtó és belépett a konyhába a barátom és ölelésébe zárt. Puszikkal hintette be a fejemet, én pedig boldogan bújtam bele mégjobban a karjaiba.

- Kérsz te is kávét?

- Nem, köszönöm, azt mondtam Katsukinak, hogy csak a mosdóba megyek, szóval sietnem kell. Ha kijön értem baj lesz. - nevette el magát én pedig vele együtt nevettem ezen, de sajnos túl hangosan mert a bátyám meghallotta.

- Talán eltévedtél? A mosdó nem erre van, ha nem tudnád. - mondta gúnyosan mosolyogva.

- Ohh tényleg. - vakarta a tarkóját Kirishima - El is felejtettem. - mondta és adott egy gyors puszit a számra, mire Katsuki megfogta a ruhájánál fogva és vissza húzta a szobájába. A vörös olyan kétségbeesett arcot vágott, hogy elnevettem magam rajta. Miután megittam a kávémat, felhívtam Ochakot és vele beszélgettem. Vacsorára carbonarat készítettem, miután megvacsoráztunk mindhárman a szöszi kirakta Kirishimat az ajtón, nehogy véletlenűl is itt maradjon éjszakára. Ezután drága bátyám lemásolta a házijaimat, mert ő neki egész délután nem volt ideje, hogy megírja. Lefekvés előtt még üzenetben elköszöntem Kirishimatól, azután elnyomott az álom.

Ez a rész nem lett túl tartalmas, de azért remélem tetszik majd azoknak akik elolvassák!
Írjátok meg kommentben a véleményeteket!