Beléd szerettem.. (Kirishima X Reader X Todoroki)

9. Fejezet

Eijirouval kézenfogva sétáltunk az iskola felé, nem sokat beszéltünk, mégis megértettük egymást szavak nélkűl is. Jó érzés volt, ahogy a tenyereink egymáshoz simultak és mi ezt csak csöndben élveztük. Ám amikor beléptünk az A.U. kapuján kiabálást hallottunk.

- Segítsééég! - sipította egy ijedt, vékony hang.

Barátommal döbbenten összenéztünk és kerestük a hang forrását.

- Húzz vissza! El ne eressz! - és ekkor meghallottunk egy olyan hangot amit száz közűl is megismernék, a bátyám ördögi, elmebeteg nevetését..

Felkaptuk a fejünket az előttünk lévő épületre és azt hittem menten elájulok. Az osztályunk ablakából, ami a második emeleten van Mineta lógott ki az ablakon a lábánál fogva, amit drága egyetelen bátyám tartott..

- Te jóságos isten! - szörnyűlködtem

- Ez nem iskola inkább őrűltek háza. - mondta Eijirou, amivel ebben a pillanatban mélységesen együtt tudtam érteni. Bármennyire is utálom azt a perverz disznó Minetát ez akkor is túlzás!

- Bakugo Katsuki! Mi a jó életet csinálsz te? Megvagy huzatva? - kiabáltam neki fel ingerűlten, mire észre vett minket és még jobban nevetett.

- Akarjátok látni ahogy ledobom? - kérdezte egy pszichopata vigyorral..

- Meg ne próbáld!

- Várj Bakugo, felveszem videóra! - kiáltotta izgatottan Kaminari.. Ki más?

Ekkor azonban Kaminari tarkója nagyot csattant, Mina bukkat fel mögötte és kiabált a két fiúval, kinyúlt az ablakon, megfogta Mineta lábát és vissza húzta a terembe. Eijirouval végre össze szedtük magunkat és felmentünk a többiekhez.

- Jó reggelt! - köszöntünk egyszerre mire az osztály nagy része vissza köszönt.

- Szia Mina, köszönöm hogy megfékezted azokat az idiótákat! - mondtam hálásan.

- Szia [Név]! Ugyan, nem tesz semmit, ellátom én a bajukat!

-Mit pofázol te hülye mosómedve? - mondja pont ő aki egy idegbeteg süni..

- Katsuki vigyázz a szádra! És hogy mertél egyáltalán ilyent csinálni?? Te teljesen beteg vagy az agyadra?

- Most mond hogy nem volt vicces.

- Kibaszottul nem.

- Szerintem állati volt! - lelkesedett vigyorogva Kaminari de egy gyilkos pillantásomtól azonnal lehervadt a vigyor a képéről. - Akarom mondani sajnáljuk!

- Tsc. Nyomorúlt, a magad nevében beszélj!

- De miért lógattátok ki az ablakon? - kérdezte Eijirou.

- Csak. - jött rá a rövid, tömör válasz.

De ekkor furcsa érzésem volt, mintha valaki hatúlról figyelne, aztán egy kezet éreztem a fenekemen, mire azonnal megfordúltam. Velem szemmagasságban senki nem volt de mikor lejebb pillantottam megláttam Minetát..

- Te perverz állat! TAKARODJ A KÖZELEMBŐL!

Erre már az egész osztály minket figyelt, nem volt megszokott hogy a bátyámon kívűl más is kiabáljon, és engem is csak ritkán hall az osztály kiabálni, akkor is csak Katsukival, aki nemsokára rá is kezdett, de nem csak ő..

- TE NYOMORÚLT KERTI TÖRPE! MOST KICSINÁLLAK!

- VESZED LE A KEZEDET A BARÁTNŐMRŐL! MINDJÁRT ÉN LÓGATLAK KI AZ ABLAKON DE ÉN LE IS DOBLAK! - ordította immár Eijirou is?! Szerintem én még nem is hallottam őt ordítani.. A hangját is ritkán emeli fel.