Beléd szerettem.. (Kirishima X Reader X Todoroki)

13. Fejezet

Kirishimával való veszekedésünk óta eltelt két hét. Azóta nem beszéltünk csak ha muszály volt, akkor is csak a lényeget. Katsuki már kevésbé akarta őt megverni, mivel nyugton maradt és már nem akart velem minden áron beszélni, amit sajnáltam is egy kicsit. Bántam, hogy akkor nem hallgattam meg végig, hogy mit akart mondani, de már késő.
Shotoval gyakran vagyunk együtt suli után, ami miatt Katsuki egyre idegesebb, de a heterokrómiás fiú nem féli a halált, szóval a bátyámmal nem foglalkozva jár át néha hozzám. Ma is vele találkozom. Hétvége lévén itthon vagyok drága bátyámmal, aki nem tudja még, hogy Shotohoz készülődöm, de jobb is így, nem hiányzik most nekem egy Katsuki féle dráma.
Épp a fekete vansemet húztam fel, amikor érkezett egy üzenetem, miszerint Shoto kint vár a ház előtt. Szuper, én mondtam neki, hogy ne csengessen, így könnyebben le tudok lépni. Legalábbis azt gondoltam..

- Oi, hugi! Hova a fészkes fenébe mész? - basszus

- Csak sétálni

- Kivel?

- Egyedűl. - hazudtam

- Aham, rajtam meg rózsaszín tütü van nem? Szerinted ezt elhiszem? - nem válaszoltam azonnal, csak Katsukit néztem és azon gondolkoztam hogyan festene rózsaszín tütüben. - ezt a gondolatomat valószínű a bátyám is észre vette.

- Hahh!? Te tiszta lökött vagy! A felemás barommal mész mi?

- Akiről te beszélsz őt úgy hívják Shoto. - jelentettem ki higgadtan, már hozzászoktam ezekhez a veszekedéseinkhez.

- Még mindíg kurvára nem tetszik, hogy a keresztnevén szólítod!

- Jajj ezt most ne kezd újra könyörgöm neked Katsuki! És most légyszíves hagyd, hogy elmenjek.

- Attól hogy folyton azzal a gyökérrel lógsz nem fogod elfelejteni olyan könnyen Kirishimát! Remélem vele nem feküdtél le! - köpte nekem a szavakat és a vöröshajú említésére megrepedt az álarcom és újra úrrá lett rajtam a fájdalom.

Nem tudtam megszólalni, csak cselekedtem. A kezem magától mozdult és felpofoztam a bátyám, azzal kiléptem az ajtón és hangosan bevágtam magam mögött. Éreztem, hogy az első könycseppek lefolynak az arcomon, egyik a másik után. Amikor Shoto megpillantott arca azonnyomban aggódóvá vált és elém sétálva magához ölelt.

- [Név], mi a baj?

- Katsuki. - sírtam a bátyám nevét.

- Gyere, leülünk valahova és szépen elmeséled mit csinált.

- Jó.

- De ugye nem bántott?

- Dehogy! - mondtam rögtön, mert tudtam, hogy arra a bátyám sose lenne képes velem szemben.

Elmentünk egy közeli parkba. Leűltünk egy padra, egy ideig csendben voltunk, végűl elkezdtem mesélni mi történt, mit mondott a bátyám. Shotonak egy bizonyos résznél kikerekedett a szeme.

- Te le feküdtél Kirishimával? - döbbeneten kívűl mintha valami mást is láttam volna átsuhanni az arcán. Talán csalódottságot, de lehet rosszúl láttam.

- Shoto.. Kérlek hagyjuk ezt. - mondtam lehajtott fejjel, nem akartam visszaemlékezni azokra az időkre, amikor együtt voltunk. A boldog pillanatokra, az érintésére a bőrömön, mert fájt minden emlék. Hiányzott..

- Sajnálom. Ne haragudj, csak meglepődtem. De shhh, semmi baj. - kezdett nyugtatni, amikor észre vette, hogy megint könnyes a szemem.

- Ne sírj kérlek. Itt vagyok és vigyázok rád, nincs semmi baj!