Katsuki ébresztőjere nyitottam ki a szememet, amit ő nemsokára ki is nyomott és szépen vissza aludtunk.
Nemsokára megint hallottam valamit, illetve valakit, anyánk épp próbált kiimádkozni minket az ágyból.
- Keljetek már fel, el fogtok késni! Katsuki ébresztő!
- Ne visítozz már! - morogta álmosan a szőke süni.
- Szépen beszéljél velem te gyerek! Egy kettő, keljetek fel, igyekezzetek!
Erre már nagy nehezen feltápászkodtam, de nem nézhettem ki valami jól, mert ahogy anyámra pillantottam ő szinte megréműlt tőlem, remek..
Gyorsan összekészülődtem. Nem vittem tulzásba az öltözködést, csak felkaptam egy kék farmert meg egy fehér pólót. Mikor belenéztem a tükörbe én is megilyedtem magamtól, szemeim vörösek és duzzadtak voltak a sok sírástól, alattuk pedig fekete karikák voltak a kialvatlanságtól. Megmostam az arcom, kifésűltem a hajam és felkötöttem gyorsan, mert a bátyám dörömbölt az ajtón, ezért a szemem alatti karikáimat sem volt időm elfedni. Gyorsan felkaptam a vállamra táskám és már mentem is ki. Az előszobában még felhúztam a fekete vans dorkóm.
- Mehetünk. - jelentettem ki.
- Na végre, már mióta rád vártam. - dünnyögte a szőke, de amikor rám nézett kilerekedtek a szemei - Jó szarúl nézel ki.
- Kösz, kedves vagy.
- Na de gyere, mondjuk már így is úgyis késni fogunk.
- Nem mintha ez a te esetedben meglepő lenne.
- Kuss. - zárta le röviden. Ezután már egyikünk sem beszélt csak siettünk a suli felé.
Ahogy közeledtünk úgy lettem egyre idegesebb. Fogalmam sem volt hogy ezek után hogyan kezeljem Kirishimát. Jelenleg az volt a legesélyesebb, hogy hozzá sem szólok és próbálok tudomást sem venni róla, de tudtam hogy ez nem fog menni..
Mikor az osztályterem elé értünk megtorpantam az ajtóban, ezért Katsuki kinyitotta előttem az ajtót és szabályosan betolt rajta. Present Mic sensei már bent volt, de szerencsére nem csinált nagy ügyet a késésünkből.
- Elnézést. - mondta a bátyám tömören én meg csak némán álltam és a vörös hajút kerestem, aki épp engem vizslatott, amikor ezt észre vettem elkaptam róla a tekintetemet.
- Űljetek le. - utasított minket a sensei. Katsuki megindult a helye felé és engem is húzott magával, mert még mindíg csak magatehetetlenűl álltam ott. A helyemre érve leűltem Izuku mellé.
- Szia [Név]! - köszöntött vidáman súgva, de amikor rámnéztem ez a vidámsága nyomban eltűnt.
- Szia. - motyogtam rekedten.
- Úristen, mi történt? Nem nézel ki túl jól.
- Köszi, nem te vagy az első aki ezt mondja. - biccentettem felé egy keserű mosollyal. - Nem aludtam túl jól.
- Majd szünetben elmeséled mi történt, jó? - simogatta meg bíztatóan a hátamat én meg bólintottam.
Óra alatt éreztem, hogy egy bizonyos tekintet szinte lyukat éget a hátámba. Sejtettem ki az ezért nem is fordultam hátra. Katsukinak is feltűnt, hogy merre tekintget a mellette ülő vörös, mert morgott neki valamit nem túl békésen.
Végre megszólalt a csengő, kicsengettek. Most lesz egy lyukas óránk, mert elmarad a matek, hurrá! A bátyám oda sétált a székem mellé.
- [Név], lemegyek a büfébe, te kérsz valamit?
VOUS LISEZ
Beléd szerettem.. (Kirishima X Reader X Todoroki)
Fanfiction[Név] az idegbeteg Bakugo Katsuki ikertestvére, akit bátyja mindentől és mindenkitől félt és távol tart, ám a lány már kezd felnőni és ezáltal kinyílik előtte a világ. Új személyek lesznek fontosak számára, akik mellett megtapasztalhatja az élet s...
