A sors által elrendeltetve

🌙Vajon emlékszik még?🌙

-Oh mily szerencse ért engem ezen az éjszakán hisz találkozhatom az oly híres Sesshomaru Nagyúrral,-mondta Nesmera gúnnyal a hangjában.

-Ó csak nem maga az ördög személyesen?-kérdezte gúnyolódva Sesshomaru.

-Tudtam ,hogy Ön érti a viccet, nos akkor ha megbocsájt én elvinném amiért jöttem,-mondta a varázsló majd egy csettintés múlva Sophiánál termett.

-Ezt mégis?-kérdezte Sesshomaru aki nem értette mi történt éppen most előtte.

-Egy könnyű trükk uram,-mondta Nesmera majd el is akart tűnni ám ekkor megízlelhette Sesshomaru méreggel átitatott karmait.

Nesmera hirtelen vesztett erejéből így hátra is tántorodott bár Sophia még mindig a karjában volt. Sesshomaru ekkor kihasználva az előnyét támadni készült ám Nesmera utolsó erejével egy átjárót nyitott amelyen a Nagyurat áthajította majd össze rogyott ,de még oda nyögte Sesshomarunak;

-Keresd meg a szerelmed már ha még emlékezni fogsz rá,-mondta a varázsló majd a járat teljesen bezáródott és Sesshomaru zavartan feküdt egy fa tövénél mely pontos mása volt a szent fának ha nem maga a szent fa volt.

Sesshomarunak azonban nem maradt sok ideje gondolkodni bármin is hisz a semmiből megjelent egy öreg úr kezében talizmánokkal és szesszel és valamit mormogott valamit az orra alatt.

Egy idő után Sesshomarunak összeállt a kép ,hogy most öt bizony el akarják űzni.

-Uram nem tudja hol vagyok?-kérdezte tisztelettudóan Sesshomaru.

Viszont az öreg nem válaszolt csak folytatta Sesshomaru "kiűzését."