A sors által elrendeltetve

🌙Ő lenne? Nem hiszem.🌙

Ahogy kutyástól haladtak vissza egyszer csak Sesshomaru Nagyúr akadt az útjukba. Viszont a Nagyúr nem foglalkozott testvérével csak maga elé révedt.

  -Gyerünk menjünk innen gyorsan semmi kedvem a bátyámmal összeveszni még,-mondta Inuyasha miközben Sophia Kagome kezében ugatni kezdett hiszen más ,hogy jelezni nem tudott. Az ugatásra viszont felkapta fejét a Nagy kutyadémon és ekkor vette csak észre testvérét és Kagomét.

  -Kedves öcsikém, hát nem okoztál csalódást ,hogy egy emberrel cimborálsz,-mondta majd meglátta a lány kezében Sophiát persze Sesshomaru nem tudta ,hogy éppen a menyasszonyát tartja a lány karba hisz az illata más volt.

  -Édes öcsikém már ölebet is tartasz? ne nevettess te már nem tudod megvédeni magadat?-kérdezte gúnyosan az idősebb.

 -Na jőj csak közelebb nézzük ki nem tud a karddal bánni?-vágott vissza idegesen Inuyasha.

Eközben Sophia addig-addig mozgolódott míg kiszabadult Kagome karjaiból majd Sesshomaruhoz futva beleharapott annak jobb lábába majd eltűnt az erdőben. Az előző látvány viszont Inuyashából a nevetést elő csalta minek jutalmaként kardot kapott a torkára. Azonban a folytatás itt abbamaradt Kagoménak hála ki idegesen rá rontott Inuyashára.

 -Gyerünk vissza kell hoznunk az a lány meg mentette az életem,-mondta Kagome miközben Sophia után futott.

 -Ezt nem hiszem el egyszer a bátyámmal verekszem utána meg kutyadémont kergetek,-mondta Inuyasha morogva majd indult volna Kagome után viszont bátya a karjánál megállította.

-Milyen kutyadémon? hisz az egy sima kutya nem?-kérdezte értetlenül Sesshomaru.

-Egy fekete kutyadémon eredetileg majd egyszer csak kutya lett ennyi lenne röviden ,de ha téged most nem zavar futnom kell Kagome után,-mondta Inuyasha majd kirántotta bátya kezéből a sajátját és a lány után futott.

-Lehet ,hogy az a kutya Sophia?-kérdezte magától Sesshomaru.

-De hiszen az lehetettlen és ha ö az miért harapna meg?-kérdezgette magát a Nagyúr ,de a válaszra hiába várt el maradt. Mit tehetett mást mint ,hogy ő is követte a lányokat és az öcsikéjét hátha később valamire rá akad. 

Sophia viszont nem is ment messze sem ismeretlen helyre hanem vissza Jakenhez és a meglepetés csak akkor érte hisz belefutott Rinbe.

-Ki ez az ember kislány? életembe nem láttam még,-gondolkodott Sophia. 

Azonban a következő pillanatban a talaj eltűnt lábai alól és a lány kezében találta magát.

-Nagyon aranyos kutyus vagy,  megmutatlak Jaken mesternek,-mondta a kislány miközben Sophia fejét simogatta. Persze Sophia az egészből már semmit nem értett.