-Az a kölyök ott nem ember?!-lepődött meg Inuyasha a kislány láttán.
-Ezen mi az érdekes?-kérdezte Kagome.
-A Nagyságoskutya szellem az én drága bátyám mégis mióta utazik egy ember társaságában? ráadásul egy kislánnyal? Nem hittem volna ,hogy ennyire lealacsonyodsz bátyám,-mondta Inuyasha ám a következő pillanatban már bánhatta a nem rég mondottakat mikor Sesshomaru kardját a nyakán érezte.
-Tehát csak megjátszottad,-mondta Inuyasha teljesen biztosan abban ,hogy a testvére végig mindenre emlékezett viszont meglepte ami akkor történt mikor a lány oda ért hiszen a kard hirtelenjében az ő nyakáról Rinére került.
Eközben Jaken is odaért Sesshomaruhoz és szörnyülködve vette tudomásul amit abban a pillanatban látott. Rin viszont még csak egy könnycseppet sem ejtett csak lehunyta szemét majd várta a véget. Ebben a pillanatban viszont Sesshomaru feje olyan szinten fájni kezdett, hogy kardját leejtette és úgy kapott a fejéhez.
-Nagyúram?-szaladt közben oda hozzá Jaken.
Sesshomaru viszont már a földre rogyva fogta a fejét és a fejében mindenféle hang és kép keveredett.
-Fiam!
-Édesfiam!
-Inuyasha az öcséd.!
-Van akit megakarsz védeni?
-Sesshomaru Nagyúram!
-Sesshomaru Nagyúr!
-Az Én drága bátyám mégis mióta jár az emberek társaságában.
-Hozzád megyek.
-Egyszer még megmérkőzünk.
Harsogott a fejében majd látta képeken apját anyján és a többieket.
-Sophia!-kiabálta el magát Sesshomaru majd föl pattant.
-Meg kell találnom,-mondta a fájdalommal nem törődve.
-Már megint egy halandó?-gúnyolódott Inuyasha.
-Nem mintha közöd lenne hozzá ,de Sophia a Menyasszonyom,-mondta Sesshomaru majd Rint a karjába véve szökkent egyet és pillanatok alatt eltűnt az erdőben.
VOCÊ ESTÁ LENDO
A sors által elrendeltetve
FanficSesshomaru és kedvese két külön világban ragadtak évekig. Vajon újra találkoznak vagy örök magányra vannak kárhoztatva. Ha érdekel a szerelmesek sorsa és ,hogy mi lesz a sorsa annak aki szétválasztotta őket akkor olvas bele... A történet az Egy elv...