A sors által elrendeltetve

🌙Boszorkány?🌙

Roxie elég hamar ért a táborhoz ám most nem volt oly elővigyázatos mind annak idején hamar találta magát Sesshomaru kardjának végén.

-Mit keres erre egy boszorkány éjnek évadján?-kérdezi Sesshomaru az előtte álló varázsló lányt.

-Oh Nagyságos Uram! én a nem rég elvesztett kiskutyámat keresem,-mondta a lány sűrűn nyelve az ijedségtől.

-Nem láttam erre semmilyen kutyát így ha jót akarsz magadnak akkor Tűnj el amíg szépen mondom.

Roxie egy kissé hátrálva egy hatalma szökkenéssel a levegőbe bukfencetveteve át repült a Nagykutya démon felett és Sophia mellet találta magát aki még mindig aludt mintha mi sem történt volna.

-Azt hiszem meg van a vakarcs,-mondta a lány ám abban a pillanatban felhasította jobb karját Sesshomaru kardja.

-Most nyomban engedd el a menyasszonyomat!-kiáltotta Sesshomaru dühösen majd újra neki támadt a lánynak.

-Áh szóval az a ravasz egy ily nemes démon menyasszonyát szeretné az italához,-gondolkodott el Roxie miközben a vérző karját szorongatta és tartotta magát távol az előtte álló démontól.

-Milyen italhoz? Kit?-kérdezte Sesshomaru ingerülten.

-Nagyságos uram csak félre beszélek a vérveszteségtől,-mondta Roxie.

Viszont Sesshomaru átlátott a hallott szavakon.

-Mondd ki az aki ártani akar a menyasszonyomnak?-kérdezte egyre mérgesebben Sesshomaru.

Azonban mielőtt Roxie válaszolhatott volna egy fénycsóva jelent meg és a lány hamuvá lett. 

Sesshomaru ekkor a támadás irányába nézett és ekkor látta meg Nesmerát aki egy talpig fekete palásttal ált fejét is takaró kapucnival.