A sors által elrendeltetve

🌙Egy csöpp mosoly🌙

Sesshomaru álló napokat töltött azzal ,hogy megtalálja kedvesét hasztalan közben az idő csak szállt az ö világában. Sophia meg úgy érezte az új világban mintha az idő egy csigaházához lenne kötve. Ahogy a percek vánszorogtak Sophia úgy lett egyre szomorúbb már majdhogynem a depresszió ajtajában állt s mivel, hogy minden ami körül vette és mindenki aki körülötte sürgött forgott ismeretlen volt számára így oldódni sem tudott. 

Egy bizonyos napig mikor egy kislány szaladt be a szobájába és az ágyához sétálva Sophia kezére tette sajátját. 

-Néni neked mi a bajod miért vagy kórházban?-kérdezte a kislány hatalmas mosollyal az arcán.

-Ez a hely egy kórház?-kérdezett vissza Sophia amint a gondolataiból ki szakadt és még csak fel sem tűnt számára, hogy érti amit a kislány mond. 

-Néni te még nem voltál kórházban?-kérdezte a kislány miközben Sophia karját simogatta majd felmászott a lány mellé az ágyra. 

Sophia értetlenül nézett a kislányra és csak bólintott egyet. 

-Tudod ez egy olyan hely ahol meggyógyítanak,-mondta a kislány mire Sophiának egy kicsit ki tisztult ,hogy mi is a hely funkciója tehát akkor emiatt gondoskodtak rólam egy idegenről ,gondolta magában.

-Te miért vagy itt?- kérdezte Sophia a kislányt.

-Az anyukámat kísértem a doktor bácsihoz és a néni miért van itt?-kérdezte a kislány. 

-Látod ezt én sem tudom,-mondta Sophia zavartan majd homlokához emelte karját. 

-Néni annyira vicces vagy,-mondta a kislány miközben mosolygott tovább Sophiára. 

-Tényleg így gondolod?-kérdezte Sophia. 

-Néni ismersz valami szép mesét kutyusokról?-kérdezte a kislány.

-Kutyusokról? miért pont kutyusokról?-kérdezte Sophia nem mintha ismerne akármilyen mesét. 

-Szeretem a kutyusokat tudod nekem is van egy otthon egy nagy fehér,-mondta a kislány mire Sophiának beugrott Sesshomaru Yokai alakja és egy könnycsepp gördült le az arcán. 

-Néni szomorú vagy?-kérdezte a kislány le biggyesztett szájjal majd letörölte Sophia arcáról a könnycseppet.

-Csak eszembe jutott egy ismerősöm tudod ő is kutyasz..,-akadt meg Sophia majd folytatta,-kutya igen egy kutya ,-mondta mire a kislány nevetni kezdett.

-Ismersz egy kutyát?- kérdezte hasát fogva a lány.

-Még hozzá olyat amit el sem tudsz képzelni ,-mondta Sophia majd magában hozzá tette ,hogy egy rangos kutyaszellemet nem mellesleg ha így nézzük ő maga is kutya.

Ám a kislány reakcióját látva mosoly szaladt az arcára.