A sors által elrendeltetve

🌙Mégis mit tegyünk?🌙

-Lehet ,hogy nem emlékszik semmire ,de szerintem akkor sem jó ha továbbra is itt marad,-mondta morogva Inuyasha.

-Akkor mi legyen? Igy akarod vissza vinni?-kérdezte a lány meglepetten.

-Miért is ne?

-Inuyasha!

-De, Kagome tudod, hogy nem vagyunk valami jó kapcsolatban a bátyámmal,-mondta Inuyasha morogva.

-Ezért nem vagyok biztos abban ,hogy mit kellene tennünk,-nézett Kagome gondolataiba merülve Sesshomarura aki eddig még csak bele sem szólt az előtte folyó vitába.

Inuyasha bátyára nézett majd kezét az állára helyezve körbe járta bátyát majd újra megszólalt.

-Nem lenne jó ha így itt maradna,-mutatott eközben testvére ruhájára hajára és persze kardjára.

-Komolyan?-nézett végig Kagome Inuyashán.

-Mi a baj?-kérdezte értetlenül Inuyasha.

-Pont te mondod ,áh mindegy tudod mit? vigyük vissza a múltba,-mondta a lány miközben Sesshomaruhoz lépett majd annak jobb vállára helyezte kezét.

A múltban eközben Nesmera örömködött ,hogy megszerezte Sophiát és már csak Kagome kell az övé legyen. Abban is teljesen biztos volt, hogy Sesshomaru soha nem fog vissza jutni így nem kell félnie semmitől.

Mikor már egy kicsit kipihente magát és megnyugodott egy varázslatot kántálva Sophiát visszahozta az eredeti alakjába.

Viszont azzal nem számolt ,hogy a lány abban a pillanatban megtámadja. Ahogy a lány neki ugrott beleharapott a karjába ami egy kicsit érdekesen nézett ki hiszen most nem kutya alakban volt a lány.

-Mit képzelsz te semmirekellő!-kiáltotta el magát a varázsló majd elhajított a lányt egy közeli fához amibe Sophia bele is verte a fejét és azon nyomban eszméletét vesztette.