A sors által elrendeltetve

🌙Egy álom mely valós🌙

-Jaken mester! nézd egy kiskutya most találtam,-mondta Rin miközben mosolyogva tartotta Sophiát a zöld kis manó elé. Viszont Jakentől csak egy kisebb köhögést kapott válaszul. A kereső csoport Inuyashával az élen egy idő után megakadt hiszen nyomát nem találta a kutyának.

  -Kagome szerintem fel kellene adnunk,-mondta Inuyasha a lány vállára rakva nyugtatolag a kezét. Kagome egy ideig szomorkodott majd úgy döntött hallgat Inuyashára és együtt vissza indultak a faluba. Mivel már a nap is nagyrészt eltelt Sesshomaru is úgy döntött vissza megy a táborba Jaeknékhez. Akkor még nem tudta ,hogy akit egész nap keresett ott van a táborban mikor megérkezett megjelent előtte Rin karjában a már szinte eszméletlen Sophiával.

 -Sesshomaru-sama! nézze milyen aranyos kiskutya jelent meg itt nem is oly régen,-mondta Rin miközben erősen szorította a lányt aki már minden erejét elvesztette a délutáni kis játékban Rinnel.

 -Rin megnézhetem közelebbről a kiskutyát?-kérdezte Sesshomaru miközben szemügyre vette Sophiát.

 -De Nagyúram?-lepődött meg hirtelen Jaken a nagyúr kérésétől már miért is érdekelné a Nagyúrat egy egyszerű kutya? kérdezte magától.

Rin viszont nem mondott semmit csak átnyújtotta Sophiát aki amint meglátta s megérezte Sesshomaru karjait , ahogy tartják utolsó erejét össze szedve beleharapott Sesshomaru karjába.

De a számítás nem jött be hiszen a Nagyúr a fájdalom ellenére sem dobta le csak Jakennek forrót a látványtól az agy vize.

Mikor eljött a vacsora ideje a Nagyúr karjában Sophiával étkezett majd mikor végzett egy fatövébe heveredett le Sophiával együtt.

 -Nagyúram! miért tartja magánál azt az oktalan állatot hiszen egyszer már megharapta? kérem legalább ,hogy hagy leckéztessem meg,-mondta lehajtott fejjel a manó viszont urától választ nem kapott. S ahogy telt az idő és mindenki elaludt Sophia felébred körbenézett majd kihasználva kis méretét felmászott Sesshomaru arcához és annak egy puszit hagyott az arcán.

Sesshomarunak álmában ekkor egy kép jelent meg melyben szerepelt kedvese és egy gonosz mágus aki átkot szórt majd az ö szerelme lett annak áldozata látta a kutyát amivé változott. Ekkor hirtelen felébred és az ölében fekvő kiskutyára nézett majd megsimogatta.

 -Hát tényleg te vagy életem?-mondta majd végig simított arcán ahová nem rég a puszit szerelme adta.

 -Ne aggódj megtörőm az átkot ,-mondta miközben a csöpp kutya feje búbjára csókot hintett majd a szőrméjével betakarta és vissza aludt már nyugodtan abban a tudatban ,hogy meg van a kedvese.