Vágytam Rád (+18)

Part 12

Felix háza felé haladtam. Tűzött a nap és bármennyire is óvakodtam attól, hogy mi fog történni, nagyon vártam, hogy odaérjek. Az ajtó előtt kifújtam magam. Elképesztően melegem volt, de miután Felix ajtót nyitott mégjobban elöntött a forróság. Lábaim már akkor remegni kezdtek. 

-Lemaradtam valamiről? - Kérdezte felvont szemöldökkel, sötét hajába beletúrva, miközben szinte fekete szemeivel engem méregetett.

-Szerintem ezt nekem kéne kérdeznem. 

-Oh, igen? - Játszotta az ártatlant.

-Oh, igen!

Fekete haja ismét homlokára omlott, majdnem teljesen eltakarva szemeit. Egy ideig csak szemeztünk egymással. Próbált úgy tenni,, mintha nem történt volna semmi. Hirtelen mély levegőt vett és behívott. Lassan sétáltam be mellette a házba, ahol úgy láttam csak mi ketten vagyunk. Ennek különösen örültem. Nem akartam összefutni egyik szülőjével sem.

Velem szemben állva méregetett. Lassan közelített. Hátráltam. 

-Neked meg mi a bajod van?! - Fakadt ki.

-Nekem mi a bajom van hah? Miért nem mondtad vagy legalább említetted, hogy újra beszéltek? Tudod milyen érzés volt ott állni tétlenül és végignézni, hogy elsétálsz? Nem! Fogalmad sincs róla, mert nincsenek érzéseid. Kő van talán a szíved helyén. Ahh! Még csak esélyt sem adtál megkérdezni, hogy mi történt este. Felfogtam, hogy csak játék vagyok oké?! - Kiabáltam, miközben már az első könnycsepp végiggördült az arcomon, majd a második, harmadik...

-Rae, figyelj... - Emelte fel a kezeit védekezően. 

-Nem, Felix! Tudod hányszor akartam és próbáltam elérni, hogy figyelj rám? Sőt! Még akkor is elvártam, hogy hátranézz mikor mellette sétáltál! De nem néztél. Óh persze, hogy nem! Mert ő volt a legfontosabb mindig is neked és mikor teljesen azt hittem, hogy csak én vagyok, akkor is rajta járt az agyad. Igaz, Felix? - Néztem a szemébe ismét és mély levegőt véve próbáltam nyugtatni saját magam. Csakhogy egy percre sem sikerült.

-Azt sem tudom merre áll az életem! Fogalmad sincs milyen nehéz itthon egyedül!

-Talán nem lennél egyedül, ha bármikor is eszedbe jutottam volna akkor mikor szükséged volt valakire és nem pedig csak mikor szexelni volt kedved! - Szinte ordítottam Felix arcába. Kegyetlennek éreztem magam, de a válasza mégjobban megerősítette, hogy annak kell lennem.

-Talán, hah? Miért legyek biztos a
,, kapcsolatunkban" - formált idézőjelet a kezeivel - mikor te abban sem vagy biztos, hogy mellettem állnál mikor szükségem van rá?!

Hátrálni kezdtem ismét és a könnyeim, mint egy vízesés folytak végig az arcomon, egyre szaporábban.

-Most az egyszer NE FORGASD KI A SZAVAIMAT!

-Fáj az igazság mi? Legyek biztos egy kapcsolatban mikor még azt sem tudom a saját dolgaimmal mi a helyzet? Vicces.

-Az a vicces, hogy megint kihúzod magad a probléma alól! Magadra tereled a figyelmet, ahogy mindig is tetted! Kivéve az elején, de neked az olyan, mintha meg sem történt volna! És elvárod, hogy tegyek úgy, mintha az az időszak nem is létezne többé! Mit szólnál, ha a saját dolgaid helyett néha a MI dolgainkkal is foglalkoznál? Segítenék a saját problémáiddal, de nem is hagyod! - Fakadtam ki újra és a sírás dühbe torzult.

-Nem is tudom, de te mit szólnál ehhez, hmm? - Hirtelen elém lépett és fürge kezei máris erősen szorítottak. Felkapott.

-Tegyél le! Most! - Kapálóztam, de mintha nem is hallotta volna, elindult velem. Egyenesen a szobájába.