Az Olvasó (Befejezett)

Harminchatodik fejezet

A tíz éves Sarah elkerekedő szemekkel szállt ki a kocsijukból, melyben már órák óta zötykölődtek. Életében először pillantotta meg a tengert. Sürgető izgatottságot érzett a gyomrában.

- Na, gyere! – lökte vállon alig egy évvel idősebb bátyja, aki mindent elkövetett, hogy pokollá tegye az életét. Mi sem bizonyítja jobban, mint a mostani utazás. Tudta jól a fiú, hogy a húga retteg a tengertől, mégis ezt szavaztatta meg a családdal. Olyan érveket sorakoztatott fel a szülők előtt, amellyel a lány nem szállhatott versenybe. Esélye sem volt. Pillanatok alatt lemosták az asztalról a tervezetét, ami egy békés erdei lak lett volna.

Sam, a bátyja előzékenyen segített bevinni Sarah csomagját, látva annak egyre fehéredő arcát.

Sarah nagyot nyelt, majd követte a családját a vízparti nyaralóba, amelyhez még egy medence is járt.

- Annyira csodálatos itt! Szinte már érzem is, hogy elszáll belőlem a stressz, amit az utolsó projekt okozott. Nagyszerű választás volt Kicsim! – nyomott mosolyogva az édesanyjuk egy cuppanós puszit Sam fejbúbjára.

Gyorsan kiosztották, hogy ki melyik szobába aludjon. Ezt követően egy frissítő ebédet fogyasztottak el egy közeli étteremben, majd a partra mentek azzal a céllal, hogy lehűtsék felforrósodott testüket.

Sarah éppen a saját tempójában barátkozott a víz simogató hullámaival a lábfején, mikor a bátyja megragadta, és behúzta a tengerbe.

A lány sikongatott és kapálózott egészen addig, míg a bátyja fröcsköléssel el nem terelte a figyelmét. Kisebb harc alakult ki kettejük között. Sarah ügyesen az elméje mélyére zárta a rossz érzést, amit a nagyobb víztömegek váltanak ki belőle, és próbálta élvezni a családdal való együttlétet, hiszen évente csak pár hétre van arra lehetőség, hogy a szülei a munkájuktól távol, csak velük foglalkozzanak.

Már a Nap nyugovóra kezdett térni, mikor szedelődzködni kezdtek vissza a szállásukra. Sarah különböző kagylókat keresett a parton még egy kicsit, míg a szüleik pakoltak. Úgy tervezte, hogy következő nap a legnagyobb melegben, majd a hűs teraszon az összegyűjtött kincseit felhasználva alkot valamit ajándékba a nagymamájának.

- Nézd! Ez sokkal menőbb! – mutatott Sam egy videót a húgának, melyben különböző ötleteket adott a kagyló felhasználására. Ugyanis a fiú nem értett egyet Sarah képkeret és ékszer ötletével.

A lány éppen válaszolni akart volna, mikor furcsa jelenségre lett figyelmes. A hullámok megváltoztak, amely hatására megmagyarázhatatlan félelem kerítette hatalmába.

- Mi az? Csak nem egy medúzát láttál? Akkor vágsz ilyen képet... - utalt a húga délutáni reakciójára, mikor életében először látott egyet élőben. A fiú arcáról hamar eltűnt a gúnyolódó mosoly, mikor megpillantotta azt, amit a húga már rég észrevett.

Sarahból egy fülsüketítő sikítás tört fel.

- ANYA! APA! – futott kiabálva a szülei felé. Sam megfogta a kezét, és próbálta gyorsabban húzni a lányt, apró lábai miatt azonban képtelen volt tartani a tempót.

Majd beterítette őket a víz.

***

Jack éppen a reggeli kocogásból fordult volna a házához vezető ösvényre, mikor az úton nem messze egy lerobbant autóra lett figyelmes. A fiatal nő jól hallhatóan szitkozódott, mely mosolygásra késztette a férfit.

- Mégis mi a bajod? Megetettelek, megitattalak, megolajoztalak indulás előtt! Mégis miért nem indulsz? – mérgében a kerékbe rúgott a nő . Szőke haját idegesen tűrte el az arcából, és a szokatlanul melegen tűző nap felé fordította az arcát. Mély levegőt vett. Láthatóan próbált megnyugodni, de nem sok sikerrel, mert a következő pillanatban szikrákat szóró tekintetét ismét a kocsijára villantotta. – Hogy a fenébe adhatnak el egy ilyen vacak kocsit? – ütött az autó tetejére.