édes különbség - charles leclerc [SZÜNETEL]

Nyolcadik fejezet

A hét további részében Natalia lassan visszazökkent az utazások nélküli életbe. Következő uta csak június tizennyolcadikán lesz, amikor is felül a repülőre, hogy egészen Franciaországig repüljön a Le Castellet nagydíjra. Addig viszont ideje visszatérni a számok világába. Telefonját felvéve, kikereste egyik barátjának számát és a zöld ikonra kattintva azonnal csörgetni kezdte.

- Lia, Lia már vártam a hívásod. - David vidám hangja, mosolyra késztette Nataliát. A férfi már túl régóta volt az egyik legfontosabb személy az életében. Hiszen három fontos barátja volt. Carlos, Sharna és David. - Remélem azért hívsz, hogy meggondoltad magad és szeretnél velem dolgozni.

- David nem is tudtam, hogy látnok vagy. - kacagott fel Lia, de hangja hamisan csengett. Néhány hamis nevetésre futja tőle csupán. - De igen pontosan ezért hívlak. Mikor kezdhetnék?

- Te, bármikor.

- Komolyan beszélek David.

- Én is komolyan beszéltem, Natalia. Ha gondolod már ma bejöhetsz, ilyen kettőre. Addigra már én is bent leszek. - Lia még néhány szót váltott Daviddel, majd az órára pillantott. Nem sok ideje volt elkészülni. Bement a hálószobájába és a szekrény ajtaját kinyitva szemlélte a lehetséges összeállításokat, amik helytálnának egy luxus szórakozóhelyen.

Egy-két óra elteltével Lia már begöndörítette vörös haját, felvett egy fekete bőr rövidnadrágot és egy hozzá illő hálós ujjú fehér topot. A megszokott vörös rúzsát felkente ajkára és késznek nyilvánította magát. Kilépett a lakása ajtaján, majd elindult a garázsban parkoló Mazdáért. Az út a házától egészen David klubjáig nem volt hosszú, szerencsére a közlekedést nem nehezítette semmi, így hamar oda is ért. Mielőtt pedig kiszállt volna az autóból magához vette telefonját és a pénztárcáját, majd a kocsikulcsát is.

Bent, mint régi ismerőst, úgy köszöntötték Nataliát. Régebben többet járt ide, ő volt a nagyfőnök egyik legjobb barátja. Viszont már azért is kedvelték, ahogy viselkedett a többiekkel. Így örömmel fogadták bármikor is járt erre. Natalia körbe nézett, de a hely semmit sem változott. A szó minden értelmében hatalmas épületről volt szó. A földszinten három bárpult volt megtalálható, egymástól távolabbi helyeken, de az emeleten szintén volt kettő. David nem aprózta el, mindent kiakart hozni ebből az épületből, amit évekkel ezelőtt borzalmas állapotban megvásárolt. Most pedig Barcelona egyik legfelkapottabb, ha nem az egyedül legfelkapottabb helye.

- Helló! - tátogta Natalia, ahogy belépett David irodájába. A férfi éppen egy heves vitatkozást folytatott a vonal túlsó végén állóval, de miközben magyarázott intett Liának, hogy üljön le. A nő körbepillantott az irodában. Ahogy nézte rájött, hogy itt sem változott semmi. David, ahogy évekkel ezelőtt egy lakberendezővel berendeztette az irodát, az azóta is úgy volt. Kivéve talán, hogy az asztalán már több kép sorakozott, amelyeken hol a kis csapatuk látható, mikor David megnyitotta a helyet, a bejárat előtt készült róluk a kép, de van például olyan is, ahol David a terhes menyasszonyának hasán pihenteti a kezét és úgy állnak egymáshoz simulva. Liának eszébe jutott egy kósza kép, ahogy hasonlóképpen vannak Kevinnel, de alig, hogy lejátszódott a jelenet maga előtt, azonnal elhessegette.

- Ne haragudj, itt vagyok most már, csak néhány seggfej, azt hiszi, hogy szórakozhatnak velem. - morogta David, miután a telefont becsúsztatta a zsebébe, majd helyetfoglalt Liával szemben az íróasztal másik oldalán. - Örülök, hogy meggondoltad magad. - mosolyodott el a férfi, miközben néhány papírt egy kupacba helyezett.

- Kellett a környezetváltozás, tudod. - és David tökéletesen tudta. Menyasszonya Lucy folyton bújta a bulvárlapokat, így már azelőtt értesült Kevinről és Liáról, mielőtt a nő felhívta volna. - Most pedig, hogy a versenynek is vége, egy ideig pihenőre szeretnék menni és csinálni valami mást. De csak akkor, ha még mindig könyvelőt keresel és nem egy új pincérnőt, aki hajlandó kipakolni mindenét.