édes különbség - charles leclerc [SZÜNETEL]

Tizenkettedik fejezet

A Paddock Club, már reggel teli volt, ahogy Natalia odaért. A harmadik szabadedzésre készültek a csapatok és a pilóták. Lia pedig egyedül a napja első koffeinjét igyekezett elfogyasztani, ahogy a korláton támaszkodva figyelte a szorgoskodó szerelőket és a csapatokat.

Haját most egyszerűen felcsatolta, nyakába pedig ott pihent a belépője. Szeme alatt két sötét folt éktelenkedett, a tegnapi sírás és kevés alvás megtette hatását, most pedig viseli a következményét. Reggelre pedig az életmentő kávéja maradt. Az egész napot itt tervezi tölteni, miközben szíve a motorhomeba húzza. Legszívesebben lefeküdne az egyik kanapéra odabent. Talán a szabadedzés és az időmérő között meg is látogatja. Erre a döntésre egy újabb ásítás után jutott.

Lenyelte az utolsó néhány kortyot majd a poharat összenyomta és a mellette levő kukába hajította. Hosszú napnak néz elébe, de, hogy figyelmét legalább lekösse ott maradt a teraszon és figyelemmel követte az alatta sürgő-forgó csapatot.

Egy fél órája állt már ott, amikor valaki megérintette a vállát. A nő ajkán kiszaladt egy sikoly, de ahogy megfordult meglátta, hogy csak AJ az. Mögötte pedig egy másik férfi, aki feltehetően a fivére volt. Ezt csak abból vonta le Lia, hogy mennyire hasonlítanak egymásra.

- Sziasztok! - Natalia arcára mosoly ült ki.

- Szia Lia! Bemutatom a öcsémet Curtist. Curtis ő Natalia, akiről tegnap meséltem. - a fiatalabb Pritchard, kezét nyújtotta a nőnek, aki elfogadta.

- A bátyám már sokat mesélt rólad. - Lia szívesen szemét forgatta volna, ahogy meghallotta a tipikus üdvözlő szöveget.

- Gondolom mennyi mindent. - jegyezte meg Natalia. - Egész nap itt lesztek? - AJ bólintott. - Rendben, lehet időközben eltűnök majd. Carlos meg akar bizonyosodni róla, hogy jól vagyok. - látta, hogy Curtis ajkai elnyílnak, de a bátyja odafordult.

- Carlos és ő legjobb barátok, tedd túl magad rajta. - Lia felnevetett.

- Nem nagy dolog. - vonta meg a vállát. Számára tényleg nem volt nagy dolog. Hiszen Carlos mellett nőtt fel.

Az emberek nyüzsögtek körülötte, de ő csak a teraszon állókra figyelt. A rácsnak nekidőlve igyekezett a legkevésbé is útban lenni. Miközben figyelmét nem szakította el.

- Ha minél tovább bámulod, kifolyik a szemed. - megjelent mellette öccse, szórakozott vigyor ült arcán.

- Nem vagy vicces. - morogta az orra alatt Charles. - Egyébként nem bámultam. - Arthur leintette.

- Elhívhatnád vacsorázni. - adta az ötletet Arthur. - Mielőtt persze, ő viszi el magával. - biccentett a fejével Lia és a szőke hajú fiatal férfi felé.

- Miért hívnám?

- Charles, a testvéred vagyok. Tudom, hogy kedveled Liát és teljesen máshogy, mint én. Plusz lógsz neki egy bocsánatkéréssel, ami nem virág formájában fog érkezni. - Charles felvonta szemöldökét.

- Mégis honnan tudsz, te a virágról?

- Ugyan már a pilóták épp olyan pletykásak, mint a nők. - és ebben teljesen egyetértett Arthurral. Ránézett öccsére, majd újra Natalia került a középpontjába. Már csak egy ember állt mellette, mosolya füléig ért, Charles meg mindent megtett volna azért, hogy ezt ő hozza ki belőle. Majd elhatározta, hogy ideje lesz mielőbb lépnie és öccse ötletét feltette a megfontolandó listára. Charles megveregette Arthur vállát, majd ellépett tőle és visszatért a garázsba. Hamarosan kezdetét veszi az utolsó edzésük az időmérő előtt. Félre kell tennie minden gondolatát Liáról és arra koncentrálni, hogy a legjobb eredményeket produkálja a csapatnak.