édes különbség - charles leclerc [SZÜNETEL]

Tizenegyedik fejezet

Az előző néhány naphoz képest a mai idő sokkal hűvösebb volt. Lia nem is gondolkodott tovább, hogy mit vegyen fel. Egy egyszerű kék farmernadrágot spékelt meg az egyik Ferraris pólójával, amit a csapat küldött számára, néhány ruhával együtt. A piros pólóhoz pedig felvett egy vékony szintén a csapat szponzoraival ellátott mellényt. Határozottan szüksége volt rá, ahogy megérezte az erős szelet, amint kilépett a hotelből. Amit csak egy pillanatig érezhetett hiszen, ahogy a rajongók észrevették Carlost, megrohamozták az autót és a pilótát, amiből Natalia is kapott. A biztonsági őröknek hála könnyedén be tudott ülni az anyósülésre, majd már csak Carlosra várt. A spanyol pilóta kiosztott néhány autogramot, készített néhány képet és szót váltott a rajongókkal, majd kisebb nagyobb tolakodás után be tudott ülni Lia mellé. A nő felnevetett, ahogy meglátta barátját.

- Mi olyan vicces? - pillantott rá Carlos, mielőtt elindította volna az autót.

- Mi történt a hajaddal? - a férfi belenézett a tükörbe és megigazította kócos haját.

- Éreztem én, hogy valaki meghúzta. - morogta a spanyol, majd elindította az autót. Natalia pedig csak mosolygott.

Talán egy kicsivel több, mint fél óra elteltével Carlos és Natalia végre megérkezett a Le Castelletbe, ahol a pilóta megkereste a helyét és leparkolt. Miután pedig beléptek a kapun Lia elköszönt barátjától, aki egyenesen a McLarenhez igyekezett. A nőnek teljesen más úti céljai voltak, Marion itt van a gyerekekkel, ezért a Haashoz tartott a paddockban. Nem lett volna szíve Mariont és a gyerekeket egészen a Ferrari részéhez hívni. Egészen addig nem is volt rossz ötlet, amíg meg nem látta a sok szürke és fehérbe öltözött embert, akiket a Haas látott vendégül. A piros eléggé feltűnő volt, de szerencsére így Marion is hamar kiszúrta Liát. A két fia ott ült mellette, míg a lánya az ölében foglalt helyet.

Mire Natalia visszaindult volna a Ferrarihoz, addigra három gyermek csapódott hozzá társaságnak. Romain kislányát Camillet a kezében fogta, míg a szabad kezével megfogta Simon kezét, aki pedig a bátyjáét Sachaét. Nem bocsátotta volna meg magának, ha valamelyik fiú elkószálna, miközben Marion rábízta - inkább kikönyörögte -, hogy elvigye őket a Ferrarihoz és vegyen nekik egy-egy gombóc fagyit.

- Megnézhetjük az autókat is? - Simon Lia felé fordította fejét, a nő lepillantott.

- Ha szabad mindenképpen. Tudod, hogy mint apukádnak, úgy a többieknek is gyakorolniuk kell. De megkérdezem, jó? Viszont csak azután, hogy megettük a fagyikat, addig sehova nem megyünk és szeretném, ha ti se mennétek nélkülem sehova. - Simon elmosolyodott, majd újra előre fordította fejét. Natalia sejtette, hogy a fiú már ott leragadt, hogy ha lehetséges megnézik az autókat.

A Renault garázsát elhagyva elérték a Mercedest, Natalia meglátta Lewist, aki feléjük tartott. A férfi overállja derekán lógott, orrán napszemüveg pihent, fülében pedig a fülhallgatója. Hamilton elmosolyodott, ahogy meglátta a kis csapatot és lelassította lépteit, ahogy hozzájuk közeledett.

- Sziasztok! - Lewis Camillera mosolygott, aki a férfit érdeklődve figyelte, majd viszonozta a férfi mosolyát.

- Szia, Lewis! - köszönt Natalia is. - Hogy megy az edzés?

- Lehetne jobb. Van néhány probléma az autóval. - vallotta be. - Most a szerelők igyekeznek életet lehelni bele. Kitől loptad a gyerekeket? - kérdezte, miközben kezét nyújtotta Camillenak, aki egy ideje igyekszik magára vonni a figyelmét. Lia átadta a férfi kezébe a kislányt, aki boldogan szentelte figyelmét a legfiatalabb Grosjeanra.

- Romain gyermekei. Marion elengedte őket velem, egyébként is fagyit ígértem nekik.

- Nekem van egy kis szabadidőm, ha gondolod és a gyerekek is belemennek, akkor itt is fagyizhatnátok. - Lia felvonta a szemöldökét.