édes különbség - charles leclerc [SZÜNETEL]

Tizennegyedik fejezet

Egy papír pohárral a kezében lépett be Natalia az Opium klub ajtaján. Időben kelt fel, de a tegnap este folyamán későn jutott ágyba és ez rányomta a mai napra a bélyeget. Üdvözölt néhány ott dolgozót, ahogy az irodája felé sétált. Az ajtó félig nyitva volt, így könnyedén meghallotta a bentről kiszűrődő férfi hangokat, egyikben felismerte bátyját.

- Jó reggelt! – Lia kitárta az ajtót és belépett rajta. Pablo a székében ült, vele szemben pedig Joshua ült. – Na pattanj onnan. – Natalia, Pablo felé közeledett.

- Neked is jó reggelt, húgocskám! – Lia felvonta a szemöldökét, testvére arcán furcsa vigyor ült, ahogy felállt a székből és adott egy puszit az arcára. Joshua is üdvözölte a nőt, majd visszavonult a saját zugába.

- Valami nem tetszik itt nekem. Na, jó ki vele, mit szeretnél? – Natalia lerakta a táskáját a mögötte levő szekrényre.

- Nem inkább neked kellene mesélni?

- Nekem? – Pablo bólintott.

- Tényleg vacsorázni mentél a monacóival? – a nő felsóhajtott, ahogy hátradőlt a székében.

- Igen. Ki árulkodott? – Pablo felemelte kezét és jelezte testvérének, hogy semmit se fog elárulni, de esélytelen volt hiszen Lia így is tudta, hogy ki volt az a jó madár.

- Kedveled? – fivére tekintete megkeményedett és minden figyelmét Nataliara fordította.

- Pablo, egy egyszerű vacsora volt. Megünnepeltük, hogy harmadik lett és ennyi. Nem akarok egyből hozzámenni. – hazudni nem szép dolog, de mégis aztán magyarázkodhatott volna, hogy miért akarta Charles kiengesztelni.

- Csak egy egyszerű kérdést tettem fel. – jegyezte meg Pablo, majd Lia telefonja megszólalt. A nő rá sem tudott pillantani a képernyőre, a testvére olyan gyorsan ragadta el. – Egyszerű vacsora volt, most pedig egy egyszerű baráti üzenet? – Pablo, Natalia felé fordította a telefont, hogy ő is láthassa, hogy Charles mégis mit üzent.

Charles
Van egy jó hely Silverstoneba,
ahova beülhetnék, ha van kedved hozzá.

Natalia tekintete végig szaladt a megnyitott üzeneten, majd a készülék után kapott. Szerencsére kitudta venni Pablo kezéből és lezárta a képernyőt.

- Barátok vagyunk, ismerősök. Kedvelni pedig kedvelem, mint egy barátot ennyi. Ha pedig ahhoz van kedvem miért ne ülhetnék be vele valahova?

- Azért mert, egy nő és egy férfi között ritkán van barátság. – Lia megforgatta szemét, valahogy már várta Pablo megjegyzését.

- Carlos mégis a legjobb barátom.

- Carlos teljesen más, mint Charles és hidd el tudom, amit tudok és annak semmi köze a barátsághoz. – Pablo felállt a székből és megkerülte az asztalt, hogy elbúcsúzzon Liától. – Majd észreveszed, hogy a monacói nem csak egy egyszerű csevejre vágyik tőled. – azzal megfordult és az ajtó felé indult.

- Pablo, nem játszhatsz mindig Ámort! – kiáltott testvére után Lia, de már csak a kintről beszűrődő zene szólt, Pablot pedig mintha a föld nyelte volna el. Natalia pedig újra kezébe vette a telefonját.

Natalia
Nem hiszem, hogy
jó ötlet lenne..

Lia újra lezárta a telefonját és az asztalra ejtette. Meg se várta, hogy a férfi válaszoljon az üzenetére, ellökte magát az asztaltól, majd felállt és a mappákhoz sétált. Volt néhány befejezetlen feladata, amelyeknek mindenképp a végére szeretett volna jutni.