Stolen Hearts //Loki ff MAGYAR// 𝐵𝐸𝐹𝐸𝐽𝐸𝑍𝐸𝑇𝑇

『Érzelmek』

Reggel arra ébredek, hogy nincs mellettem. Kicsit csalódottan kelek fel, és bemegyek a fürdőbe, és annyit látok, hogy ott zuhanyik. Nem tudtam levenni a szemem a hasáról. Kigyúrt, és izmos.

-Ha lejjebb mered tenni a szemedet, akkor esküszöm, olyat csinálok amit magam is megbánok... - Bezártam az ajtót, és kintről kiabáltam.

-Azt próbáld meg! Még meg  is öllek!

-Ha nem én előbb, - mondja valaki a hátam mögül. - Szóval mégsem vagy olyan ártatlan...

-Erről semmi szó nincs, Loki, csak véletlen volt, ugyanúgy, mint, mikor te is benyitottál!

-Az szándékos volt... - vigyorog a képembe. Persze, hogy nem volt az, csak rám akart ijeszteni.

-Kivel beszélsz?-Kérdi Peter.

-Mondd azt, hogy senkivel, és esküszöm, nem esik bátódásod!-Kerül közelebb hozzám, és szinte már bekapja fülem, olyan közel van a szája a fülemtől.

-Csak Lokival, akit mindjárt kinyírok, a tegnapi miatt.

-Akkor szia! Ja és ne várd a holnapot!-Hátrál Loki az ajtóból, és elmegy.

-Nyugodtan! Hozd a bárdot is!

Ekkor jön ki Peter a fürdőből, nagyon feldúlt. A lelki szemeim előtt láttam, ahogy nekirontana Lokinak. De úgyis Loki nyerne viszont utána apa, akkor is meghalasztotta volna. Szóval ebben az öt másodpercben elképzeltem a nem túl távoli jövőt... Viszont hamar ki tudnak zökkenteni.

-Min gondolkodol? - Kérdi finoman, ám kíváncsian Peter.

-Hát, rajtad jár az eszem.- Ez csak félig volt hazugság.

-Akkor jó... Azt hittem már az asgardin gondolkodol.

El kellet nevetnem magam. Jó néha örülök, hogy ilyen közel kerül hozzám Loki. Viszont ha döntenem kéne még én sem tudnám, mármint biztos, hogy Petert választanám. De utána úgyis megbánnám, vagyis ianbb lelkiismeret-furdalásom lenne, hogy megbántottam. Gondolatmenetemet, a gyomrom felől  egy jól irányzott korgás, állított meg.

-Gyere, menjünk enni.

-Hozok fel neked kaját, de te ne gyere le. Apa szerintem kiborulna...

-Oké. Amúgy is, izgalmasabb, így inkognitóban... - Emelte fel az államat.

-Most. Nem. Majd. Később. - Tagolom el neki, mint egy hülyének.

Lementem, ettem egy nagy tál gabonapelyhet, és elcsentem egy croissantot.

[Hollandereknek: Quackson(bocs, ezt nem hagyhattam ki😁🤚)]

Felmentem a szobámba, és éppen egy könyvet nézegetett. A Harry Potter köteteket nézegette. Végigvizslatta a gerincét is.

-Őszintén... Hányszor olvastad ki ezeket?

-Hat-hét... Nem tudom.

-Mondhatom szép eredmény!

Elpirultam.-Köszi.- És te szoktál olvasni?

-Nem nagyon. Inkább... Erre tudod...már nincs időm, mióta...mióta...

-Pókember lettél!-fejeztem be helyette a mondatot.

-Igen.-Suttogja letörten, de felvidul.-Azért ennek is van előnye. Mondjuk, hogy ma is eljössz velem valahova.  Azt már te mondod meg hova...

-Mondjuk legyen a vidámpark. Úgyse voltam még.

-Oké...

-Majd én megkérdezem apát, de úgy mondom, hogy nem veled, hanem Jessicával.

-Én se tudom. Ő a legjobb barátom. A hamis legjobb barátom.

Ettől az ötlettől felvillanyozva. Leszaladtam a lépcsőn. Egyenesen apa műhelyébe. Annyira szaladtam, hogy majdnem elestem, és majdnem fellöktem Steve-t.

-Apa! Apa! Apa! - szólok neki, mert tudom, hogy itt úgyse hallják.

-Kicsim! Egy pillanat, és halkabban!

-Értem, de csak annyit szeretnék kérni, vagyis kérdezni, hogy elmehetek-e Jessicával vidámparkba...

-Ki az a Jessica?

-A legjobb barátnőm...

-Hétre legyen itt érted...

-De csak ott tudunk találkozni...

-Akkor nem mész...

-Mindegy, megkérem, hogy jöjjön el ide.

-Oké, és éjfélre legyél itthon.

MOST EZT HOGY FOGOM MEGOLDANI? Hogy mondjam meg apámnak, hogy Jessica nem is igazi, vagy hogy nem is Jessica lesz ott, hanem Peter. Ekkor jutott eszembe a legrosszabb ötletem a világon. Felfelé csörtettem a szobája felé. Most kopogtam, csak azért, hogy megmutassam milyen kedves is tudok lenni néha. Erre a kis „gondoskodó” gesztussal engedtem be magam. Kicsit fura volt, mert kinézett az ablakon, és csak meredt kintre.

-Mit akarsz, Midgárdi?

-Egy szívességet...

-És mit kéne tennem?