Stolen Hearts //Loki ff MAGYAR// 𝐵𝐸𝐹𝐸𝐽𝐸𝑍𝐸𝑇𝑇

『Baddest Day』

Az ablaknál állok. A pillangók, még mindig harcolnak a hasamba, és nem tudom őket egykönnyen lecsendesíteni. Ki kell tisztítanom a fejem. Úgy gondoltam egy fürdő is megteszi. A szerencsém, hogy a kád elég nagy volt. Kár, hogy nincs itt a telefonom, mert egy jó zene mellet jobban lehet relaxálni. De hagytam az egészet. Belefeküdtem a kádba, és élveztem a csendet. Nem tudom meddig lehettem bent, de eluntam magam, így kijöttem. A kád szélén kerestem a ruhám. De rájöttem, hogy nem hoztam be.

-Basszus...- Morgom magamban.

Nincs más választás, ki kell menjek törölközőben. Szorosan magam köré tekertem. Félve kiléptem. Valaki az ajtó előtt áll, és belebotlottam. Ha jól érzem, a törölköző lebomlott rólam. Azaz, akin most fekszek (az esés véget), meztelenül fekszek. Azaz fel kéne állnom. De akkor meglát. Mi legyen?

-Egyszer fel kell állnod... - Hallom meg Loki perverz hangját.

Nem fogok úgy döntöttem. Nem érdekel, nem fog meglátni meztelenül. Felnézek, a szememmel a törölközőmet keresem. Sehol se találom, és kezdek egyre jobban félni.

-Hiába keresed.-Mondja, és felemeli, ami a kezében van. Az a törölközőm! Hevesen kapálózok érte, de egyre távolabb emeli. Egyre idegesebb leszek, és erősebben próbálok érte nyúlni. Ajtónyikorgást hallok, és meglátok egy izmos lábat.

-Bocsi! Nem akartam zavarni, de könnyebben végeztek, ha Loki is leveszi a ruháit.- Szól bele Thor ebbe a kínos helyzetbe.

Felpattanok.

-Nem, nem ez, nem az, aminek látszik!- Ordítom, és eszembe jut, hogy nincs rajtam ruha. Lenézek, de egy gyönyörű zöld színű ruhát látok magamon, ami a bokámig leér, de nem bánom. A derekán egy csinos fekete öv, és a mellrésztől felfelé háló van, így csak akkor nyer belátást valaki, ha én lehajolok előtte.

Nem értettem semmit ebből a helyzetből, de Thor se nagyon, mert csak nézett ránk értetlenül, aztán kiment.

-Szívesen.-Szól fennhangon Loki.

-Hát, kösz. Ha ideadtad volna a törölközőt, most nem lenne ez.

-Nem tetszik a ruha?

-De, gyönyörű, nem azzal van a baj. Csak nem szeretek ISMERETLEN emberek előtt meztelenül mutatkozni.

-Ezért takartalak el.-Viccelődik.

-Te is az vagy, ne tagadd.

-Jó. De amúgy milyen volt az éjszaka?- Teszi hozzá.

-Rossz.- Vágom hozzá maró gúnnyal.

Ezek után a beszélgetés elhalt. Amit nem is bánok, mert legalább gyönyörködhettem a ruhámban. Eszembe jutott egy briliáns ötlet.

-Tudod merre van a könyvtár? - Kérdezem.

-Persze, lekísérjelek?

-Ha nagyon akarod.

Megfogta a kezem, és vezetett. A pillangók a hasamba elkezdték a szolgálatot. Aranylépcsőkön, és aranykapukon mentünk keresztül, már szinte végig jártunk a kastélyt, mire odaértünk. Hatalmas aranykapu ez is, mégse olyan, mint a többi.
Asgardi írás jelek vannak beleírva, amit nem tudok elolvasni. Megtorpantam, és ámultam, mikor beléptem. Hatalmas könyvespolcok, kényelmes fotelek, de mégis, nekem más kellet.

-Loki! Nincs itt mondjuk... Festővászon, és festék?

-De pont itt tároljuk. Egy pillanat. -Itthagy, de tényleg, csak egy pillanat erejéig. Visszajön, két nagy vászonnal, és két palettával, meg festékkel.

-Fess, ahogy akarsz, édes. Nekem beszélni valóm van a bátyámmal, hisz ma lesz az ünnepség, ezt se felejtsük el.

Nem szólaltam meg. Amikor kiment, csak egy kis sóhajt eresztettem ki, és belepirultam az édes szóba. Remegő kézzel nyúltam az ecsetért, és egy csendéletet próbáltam, de mivel nem volt itt semmi használható, ezért lefestettem a könyvtárat, de ahhoz nem kellet sok idő. Arra gondoltam lefestem Lokit. Próbáltam összpontosítani az arcvonalaira, és a kéklő szemére. A szálkás testére, meg egyéb másra... Annyira elmerültem a festésbe, hogy észre se vettem, mikor Loki mögém jött és átölelt.

-Te tényleg lefestettél engem? De hát ez gyönyörűen néz ki! Teljesen hasonlít rám! Ki kell tenni valahova.

-Először, is! Örülök, hogy tetszik, de vedd le rólam a kezed.-Ez nálam felér egy 'ne engedj el'-el.- Ja, és az engedélyem nélkül nem rakhatod ki sehova!

-Akkor hova is helyezzem fel?