Stolen Hearts //Loki ff MAGYAR// 𝐵𝐸𝐹𝐸𝐽𝐸𝑍𝐸𝑇𝑇

『Félisten』

A tegnapi után, kicsit tartózkodtam Petertől. Elküldtem, hogy menjen haza, és én elmentem sétálni, hogy kitisztítsam a fejem. Egyszerűen nem tudtam ésszerű választ adni arra, hogy ez az egész negtörtént. Félek. És nem tőle. Hanem önmagától, ahogy reagáltam. Már azt sem tudom, hogy ki vagyok.

Loki szemszöge:

Hát mit is mondjak... Eléggé durva a helyzet. Belenéztek a fejébe, és ez felér egy megerőszakolással. Elképedtem, mikor néztem, és arra gondoltam el kéne mondani Tonynak, de úgyse hinné el. Amit még meg is értek. Elmosolyodtam, mi mindent vittem véghez. Biztos, hogy el tudom csábítani a lányt. Midgárdira eddig nem vágytam ennyire, mint most. Lehetséges, hogy a hazugság, és a csínytevés istene szerelmes? Röhej lenne.

Elyon szemszöge:

Hazafelé tartottam. A Toronyba érkezve elfogott a félelem. Mi van ha másik lánnyal van Peter, mert engem nem kaphat meg? Felmentem a szobába sírni. Belefúrtam a fejembe a párnát, és teljesen tanácstalan voltam. Felhívjam? Ne hívjam? Várjam míg ő hív? Hihetlen mennyire könnyű volt az elején, és most mennyire nehéz. Mikor már nem tudsz segíteni semmin és senkim, és tudod, hogy te basztad el az egészet. Felordítottam. Miért kellet elbasznom mindent? Vagy csak nem működött köztünk a kémia? Gondolatmenetemből egy telefonhívás szakít ki. Peter az, de félek felvenni.

-Szia!-Szólalok meg elsőként.

-Szia! Öhm csak annyit szeretnék mondani, hogy nem megy már. Nem. Nem tudok tovább titkolózni a főnököm előtt. Félni hogy mikor bukunk le. De mégis. Szeretlek. Menthetetlenül beléd estem. De nem megy tovább. Nekem kell ez a munka, sajnálom.

-Tényleg? És az nem jutott eszedbe, hogy én a saját apámnak hazudok? De tudod mit... - Elakadtak a szavaim. Néma csend. Nem lehet így vége. Azt nem tudom feldolgozni.

-Hát akkor ne keressük többé egymást.

-Komolyan csak ennyi?! Én itt filózok azon, hogy hogy mentsük meg ezt a kapcsolatot, de te mégis...mégis azt akarod, hogy vége legyen.

-Mert nem bírom az állandó hazudozást. Én is sajnálom. Tényleg. Elyon, én...

-Mindegy. Ne magyarázd. Nehéz lesz ezek után egymás szemébe nézni, de megoldom.

-Oké. Én...akkior... Szia!

-Szihia.-Ekkor már nem tudtam visszatartani a könnyeim. Ledobtam a telefont az ágyba, és kiszaladtam a szobából, és a kert felé tartottam. De belebotlottam valamibe. Vagyis valakibe.

-Miért sír a gyönyörű hölgy?-Kérdi megjátszott udvariassággal Loki.

-Semmi közöd hozzá.-Nem is akartam rágondolni. Nehéz nekem.

-Hát igen... A szakítás elég nehéz.

Ezt nem tudom hogy csinálta, de nem is érdekel. El akartam tűnni innen messze. Kurvára messzire. Ahol nem talál meg az apám, és senki más. Ahol nem tudnak követni. Ahol élem az életem nyugodtan, és nem kell félnem.

-Tudok egy ilyen helyet.

-MI?! Na mindegy. Csak mondd.

-Asgard. Az megfelel minden elvárásodnak. Messze van. Nem találnak meg. Éled az életed. De akkor azt kell mondanom, hogy, a feleségem vagy. Ha nembaj. Csak ennyi.

Elállt a szavam. Eddig is hazugságban éltem. Nagyobban, mint amit most fogadnék el. És elmenekülnék minden gondom elől. Azt hiszem nem a legjobb döntés, de én most az egyszer magamra gondolok.

-Azt hiszem mehetünk.
 
-Akkor kapaszkodj.-Megfog a derekamnál. Egymáshoz simulunk. Szorosan kapaszkodom a vállába, és ő pont  ekkor teleportált. Nagyon fura érzés volt. A szívem így is hevesen dobogott, és a szívem a torkomban dobogott. Féltem, hogy mit fognak szólni a családtagjaim, de nem érdekelt.
Hosszú utazás után megszólal Loki.

-Megérkeztünk.