Stolen Hearts //Loki ff MAGYAR// 𝐵𝐸𝐹𝐸𝐽𝐸𝑍𝐸𝑇𝑇

『Álom 』

Felkeltem. Felvettem a mankót, es elkezdtem körbe-körbe járkálni. Szóval csak egy álom volt. Biztos akkor aludhattam be, mikor vártam Petert, de még most se jött meg. Az álom elég fura volt, főleg, hogy ott csőrözött Mj-vel. Annyira hülyén érzem magam, hogy ilyeneket álmodtam. Sírva fakadtam. Lerogytam a földre. Az agyam nem tudott normálisan működni, és már az idegösszeroppanás szélén álltam. De mindig van egy megmentőm, ahogy most is lennie kell... Biztos csak késik. Úgy rimánkodtam, hogy valaki jöjjön be a szobába. De senki. Talán jobb is így, hiszen nem kell magyarázkodni. Nyílik az ablak. Félelmetes csikorgása emlékeztet arra az emberre, aki mindig itt közlekedik. Peter.

-Szia!-Meglát, ledobja ami a kezében van, nagyon csattan, és odajön hozzám.-Mi a baj?-Kérdi lágy, szelíd hangon.

Nem válaszolok. Ülök csendesen. Gondolkodom a válaszon. Pedig már tudom. De nem akarom elmondani, hogy egy ilyen kis álom miatt, ekkora felhajtást csinálok, pedig csak egy álom. Beszívtam a levegőt. Kifújtam a levegőt. Vártam öt másodpercet.

-Kérlek, igérd meg, hogy itt maradsz mellettem, és ha én mennék ne engedj. Kérlek...

-Nyugi... De mi a baj?

-Semmi.-Nem akartam elmondani, hogy egy álom volt az egész.

-Mondd el, kérlek!

Nem tudtam. Nem ment. Így hát rögtönöznöm kellett. Először csak félénken néztem a szájára, amit, mint mindig, most is gyönyörű cseresznyepiros volt. Végignyaltam a saját ajkam, jelezve mit akarok. A mellkasára tettem kezem, mire direkt ellökött magától, és az amolyan "ezt nem úszhatod meg" arckifejezéssel nézett rám. Gondoltam egyet, és megcsókoltam. Először meglepődöt, mert általában ő szokott engem, de visszacsókolt. Van egy fura szokása, hogyha csókolózunk, akkor mindig magához húz, mint most is. Mondjuk imádom, és ilyenkor furán nyögök.

-Mentol ízű a szád.-Mondom neki.

-Ja, aha, most ettem mentost. Kérsz?

-Nem.-Csókolom meg újra. Mostmár erőteljesebben éreztem az ízt, mert az előbb vett be mégegyet. A nyelvével addig manőverezik a számban, míg az a mentos az én számban köt ki.  Elmosolyodtam a csók közben, és amikor a számban volt a mentos, ráharaptam a nyelvére, mire fájdalmasan felnyög ő is. Visszaveszi a mentost, és benyúl a pólóm alá. Egyre feljebb megy a keze, mígnem eléri a melltartómat, és látszik, hogy jártas ebben, mert le akarja venni rólam. Ki is sikerült neki csatolni. Leesett rólam, és már a pólót akarta levenni. Lefogtam a kezét, de próbál erősködni, mígnem úgy dönt, inkább a nőiességemnél kezd ügyködni. A farnerom gombját birizgálja, míg csókol folyamatosan. Próbálom ellökni, de nem megy. Rámnehezedett, a combjával, de kivonom magam a csókból.

-Peter ne... Kérlek- Nyögök fel, és abbahagyja.

Ekkor eszmél fel, mit is csinál. Elenged, én meg hanyatt dőlök az  ágyon. Nem mer rám nézni. Szerintem a hormonok ösztokélték. Először engem is, azért nem löktem el. Végül arra gondoltam, hogy van egy apám, aki mindenből bolhából elefántot csinál. Így úgy gondoltam nem.

-B... Bocsánat, én csak, nem is tudom mi ütött belém... Nem tudom mi volt ez, és megértem, ha ezek után nem úgy akarsz...

-Nyugi-Vágtam a szavába.- Ugyanúgy én is élveztem, de tudod milyen apa, és amúgy is, még nem akarom.

-Várok rád, bármeddig.-Szólal meg.