Oroszország Legszebbjei

Túl A Nagy Hegyen

Másnap reggel vidáman ébredt a kis csapat, csak Hanji zsörtölődött egy kicsit, de ő is kikászálódott az ágyából.
A nap már jócskán felelt, mikor  hőseink leérkeztek a földszintre, hogy jóízűen elfogyasszák a reggelit. Lent azonban konstatálniuk kellett hogy a tegnapi vacsorához hasonló illatok, és a konyhából áradó rotyogó hangok helyett, csak a házigazda horkolása szűrődik ki a résnyire nyitott földszinti szobából. Újabb csalódásként érte őket, hogy a tegnap még roskadásig pakolt asztal, most üresen tátong a nappali kellős közepén, egy csalódott képet festve a lépcsőre tömörülők arcára. Lassan az éhség erőt vett a csalódottságon, és a lépcső aljában álló Tsuyu megindult a konyha felé. Mint a kiskacsák, libasorban követték a többiek.
Egy fél óra sürgés-forgás után, egy igazán ízletes reggelit hoztak össze. Ezt jóízűen elfogyasztották. Reggeli közben nagyon jó volt a hangulat. Hanji, és Tsuyu történetei töltötték meg az asztalt, és az ő hangjuktól volt hangos az egész ház.
Tíz óra tájékára összepakolt a csapat, és mikorra a nap vidáman sütött át a fák lombja fölött, egyenesen a kis ház hatalmas ablakain át a nappaliba, a csapat már egy jókora térképnél ült, a felszerelésekkel, és csomagjaikkal körülvéve. Zsozs még mindig az igazak álmát aludta.
-Nem, erre rövidebb! - hangzott a kiáltás.
- Dehogy rövidebb! ha arre megyünk, egy hetet spórolhatunk! - érkezett Katsukinak a kontra Patriktól.
- Ne veszekedjetek! - szólt rájuk Tsuyu - Amúgy is arra megyünk amerre én mondom.
- Hogy is ne! - csattant fel a Gróf. - Nem-nem. Már csak az hiányzik, hogy utánad menjünk!
-Azért Tsuyut szívesebben követném, mint téged.. - jegyezte meg halkan Counter spam.
-Csak tessék! - mondta a Gróf - Lehet menni. Én amúgy is Katsukival érték egyet... Ki jön velünk?
A levegő egy hosszúnak tetsző pillanatra megfagyott. Senki sem tudott reagálni. "Most akkor szétválunk? Nem együtt folytatjuk a kalndunkat?" Ezek a kérdések gyötörték mindenki fantáziáját.
-Jólvan okostojás! - nevetett Tsuyu. - Akkor ki jön velem?
Patrik tétován tett egy két lépést Tsuyu felé, az asztal konyhához közelebbi vége felé. A Gróf bíztatására Katsuki is odalépett - Patrikhoz hasonlóan - bizonytalanul az asztal kert felöli végéhez.
- 2-2 - jegyezte meg kárörvendően Tsuyu.
Akik eddig pártatlanok voltak, továbbra is tétován áltak. Hosszú percek teltek így el, csendben, bármi történés nélkül. Ezt a csöndet csak a házigazda ritmusos horkolása szaggatta fel. Végül Counter Spam törte meg a tétlenséget, és egy Határozott mozdulattal Tsuyu mellé lépett.
- 3-2 - nevetett Tsuyu. - Rubinc? Ne csak állj ott, gyere!
Tsuyu öröme sajnos nem tarthatott sokáig, mivel Rubinc így válaszolt:
- Bocsáss meg, Tsuyu.
Tsuyu arcára ráfagyott a mosoly, amint Rubinc a Gróf mellé lépett.
-3-3, Kisasszony - Mosolyodott el most a Gróf. - Na? Többiek?
-Hagyjátok már abba! - fakadt ki a Csendes Gyilkos.
Eddig még senki se látta ilyennek. Fekete kapucnija alatt mintha könnycseppek csillogtak volna.
- Hanji, Hue, mi maradjunk okosak! Ne menjünk ilyen veszekedésbe! Légyszi... - a végére elcsuklott a hangja.
Ki tudja, lehet hogy az alkoholtól, lehet hogy a monológtól, de a két említett személy a Csendes Gyilkos oldalára állt.
- Hát jó, akkor ti is külön mentek. - Vonta meg a vállát nevetve Tsuyu, és felált az asztaltól.
-T-tessék.. Én.. - küszködött a sírással a mindig kemény Csendes Gyilkos. Két társa próbálta vígasztalni, de úgytűnt hiába.
- No, ez akkor eldőlt - mondta a konyhából kinéző, edényt törölgető LOLa, mikor már mindenki szedelőzködött.
Szavait döbbenet követte. "LOLa! Hát tényleg, sok című kémünk! Hát hogy feledkezhettünk el róla!" Természetesen Tsuyu, a Gróf, és a Csendes Gyilkos is úgy vette, hogy biztosan hozzá fog csatlakozni, hogy egyértelműen neki ad igazat. Egy darabig viszont csak álltak. Végül Tsuyu szólalt meg nagy vígan:
-4-3! Gyere LOLa!
A Gróf már majdnem neki esett, hogy mit képzel, amúgy LOLa őt fogja választani, nem pedig Tsuyut. Még szólásra se nyithatta a ajkát, amikor a vita tárgya nevetve mondta:
- Én nem megyek veletek! - Erre még jobban ledöbbent mindenki. Mindenki lefagyott. A Csendes Gyilkos bakancsának a cípőfűzőjét kötötte épp, Rubinc a táskáját vette volna fel, de kiesett a kezéből, Hanji meg nagy csöröpölések közepette nekidőlt egy vázának. LOLa meg csak nevetett, és ásuhant a bamba tekintetek közt a nappali másik végébe egy seprűért. Mire felocsúdtak, az üvegszilánkok már fel is lettek seperve.
-Ne-Nem.. Nem jössz? - dadogta a Gróf, mint akinek ez a legtermészetellenesebb dolog a világon.
- Nem bizony! - vágta rá ismét, most a konyhából. - Nem indultok? Mindjárt dél van!
Erre hirtelen mindenki teljesen magához tért, és elindult kifelé cókmókostul, mindenestül. Egyedül Patrik akadékoskodott
-Miért is nem jössz?
Ez egy picit váratlanul érte a most az asztalt törölgető LOLát. Kis idő után magához tért a lefagyott állapotából és mosolyogva ezt mondta:
- Mert.. Mivel :3 néni lelépett, ezért Zsozéatya 2 bácsi egyedül maradt, és ezért segítek neki a házimunkában.
-Így már világos - Mondta Patrik, és kilépett az ajtón. Már majdnem mindenki kint volt.
- És mikor kért meg erre? - kérdezte gyanakodva Katsuki. - Hiszen még föl sem kelt!
LOLa arcára ismét ráfagyott a mosoly, de gyorsan összeszedte magát, és feltűnésmentesen így szólt:
-Tegnap. Igen! Tegnap este kért meg, mikor elmentünk aludni - Itt kacsintott, célozván arra a tegnapi incidensre, amikor tegnap kijöttek utána az erdőbe, és Rubinccékkal tértek vissza, hogy ebbe ne kössön bele.
-Jólvan na, nyugi, ez nem valami vallatás - nevette el magát az előszobában álló lány. Mikor kilépett az ajtón, még hozzátette:
- És aztán majd csatlakozol hozzánk, ugye?
-Persze. - válaszolta. Majd szinte csak magának mormogta, alig hallhatóan - Nélkülem amúgy se lenne izgalmas...
-Tessék?
- Semmi - nézett fel Katsukira, majd végignézett a barátain. Ahogy ott állt az ajtóban, eszébe jutottak a szép pillanatok amiket eddigi kalandjaikon élt velük át.
- Akkor viszlát! - Mondta végül - Drága Barátaim! Ég veletek! Aztán vigyázzatok magatokra! - Egy könnycseppet morzsolt el mutatóujjának ujjbegyével - Ugyan, minek is búslakodnom, nemsokára újra látjuk egymást! Jó utat!
Mire kimondta az utolsó szót már mindenki hátat fordított neki - nem azért, mert unalmas volt a beszéde, hanem inkább, hogy ne látszódjanak ezüstösen csillogó könnycseppeik, melyek ki-ki csordulnak. Egymásra néztek, s a viszályokat feledvén egymásra mosolyogtak, majd LOLára. Még intett egyet feléjük, mosolygó arcán csak úgy záporoztak a könnyek, majd megfordult, és bevágta a nagy tölgyfaajtót - A még mindig alvó Zsozéatya 2-őt viszont még ez sem kelthette fel.
Elindultak hát, három irányba, hogy a nagy erdőből kiérjenek, és folytassák kalandjukat, hogy elérjék céljukat, és legyőzzék a Japán főgonoszt, aki az egész világot az uralma alá akarja hajtani.