Oroszország Legszebbjei

A Küldetés Bukása

Már csak 1 hét maradt a fogadásban megállapított időből, viszont hőseink még közel sem jártak a célhoz. A Gróf vezette csapat, mint tudjuk a Himalaján keresztül próbál eljutni a találkozó helyszínére, azonban nem csak nekik akadtak gondjaik.
Tsuyuék alig tettek meg pár mérföldet az ázsiai sztyeppéken, már is kisebb viszály alakult ki köztük, melynek alapja azon filozófiai tétel volt, miszerint ez a mi világunk a létezhető világok legjobbika, és minden dolog jól van. Tsuyu, mindközül a legrealistább egyből vitába szállt:
-Az nem lehet, hogy ez így van, mert akkor most nem 3 részre szakadva bolyonganánk Oroszország kietlen tájain, egy alapjában véve irreális végcélt hajszolva!
A vita végeredménye az lett, hogy két hétig egy tappodtat se mozdultak, és a 2. Hét vasárnapjára mind a 3man pontosan ugyanannyit tudtak mint az elsőn, viszont legalább amiatt nem fájt a fejük, hogy az újraegyesülés után merre folytassák útjukat, mert a fogadás megnyerésének reménye szertefoszlott ekkora időveszteség miatt.
A Csendes Gyilkos, és két másik társa, miután kiért a Nagy Erdőből, és egy széles folyó partjára ért, búbánatukban, hogy társaiktól elválasztva kell eltölteniük majdnem egy hónapot, felültek egy Kazah legény csónakjára - akit azzal a mozdulattal vizbedobtak, és a szerencsétlen mentén vízbefult - , és a gondviselésre bízták magukat.
Ily kalandok közt telt hát csapatunk számára ez a hónap, azonban csodák sorozatának köszönhetően mind éppségben odaértek a találkozási helyükhöz.
Ott úgy megörvendtek a viszontlátásnak, hogy miután könnyeiket úgy-ahogy visszafogták, össze-vissza csókolták-ölelték egymást egy bő órán át. Ezekután beültek az első fogadóba, ételt, italt rendeltek, és estig ott lakmároztak. Akkor azonban így szólt a Csendes Gyilkos:
Igyunk, barátaim az egészségünkre, hogy ilyen kemény megpróbáltatások közepette - elmondásaitok alapján nektek sem épp a "könnyű" szó jellemezné leginkább utazásokat - mégsem pusztultunk el, és vidamsagban, éppségben láthatjuk viszont egymást. Azonban nem szabad végleg megpihennünk, hiszen nagy út áll még előttünk, nem állapodhatunk meg itt, hiszen még csak az út felénél ha járunk.
A többiek mind helyeselték, amit ez elmondott, ittak, aztán éjszakába nyúlóan mesélték egymásnak képtelenebbnél-képtelenebb kalandjaikat.
Másnap azonban miután mindenki megébredt, egy sürgöny érkezett, a címzés szerint egyenest Moszkvából, nagy, királyi pecséttel és a hercegnő aláírásával. Felbontották, és a levélben ez állt:
Kedves Oroszország Legszebbjei!
Nagy bajba jutottunk, küldetésetek igen nagy veszélyben van. Míg ti a nehéz, és hosszú úton idáig eljutottatok, ellenségünk, a Japán Főgonosz már terjeszkedni kezdett. Alig 1 hónapja, bevonult Kína keleti partjaira, elfoglalt Kóreát, és azóta már Kelet-Oroszország nagy részét is elfoglalta. Legjobb értesüléseink alapján, most ott, Kelet-Oroszország szívében tartózkodik, úgyhogy ide kell utaznotok. Sok szerencsét kívánok nektek, járjatok sikerrel!
Üdvözlettel,
Karina
Miután kiszörnyködték, s kiszencségelték magukat, szedték is sátorfájukat. Kifizették a fogadót, és útnakindultak.
Alig 1-2 hét alatt már a határra is értek, ahol két őr várta őket. Ez a két úriember felvilágosította őket, hogy most mi a módi errefelé, hogy s mint változott a határ. Végighallgatták a propagandát Őfelségéről, majd a Gróf felvázolta a két őrnek, hogy nekik sürgős dolguk volna a tisztelendő Uralkodóval.
-Rendben van, de ahhoz előbb át kell kutatnom magukat, nem e csempésznek, aztán megmondom ennek az országnak a szokásait, és utána elkísérjük Önöket Vezérünkhöz.
Miután csak az alkoholt kobozták el kisebb ellenállás árán, azonban amikor Katsuki lábonrúgta az ellenállókat, sokkal együttműködőbbek lettek; elmondták hőseinknek, hogy a felség előtt minden egyes szó előtt illik meghajolni, amit kiejtenek a szájukon, és megtanították az ottani illemet. Megmondták nekik, hogy az országban teljeskörű szólásszabadság van, csak vigyázzanak, el ne szólják a szót, mert különben egyből megfogják őket, megkötözik őket, és keserves kínok közt kell majd eltölteniük siralmas életük hátralevő részét a palota legmélyebb börtönében sínylődve töltsék.
Ezekután elindultak a két őr önzetlen segítségével, és útmutatásával. Egy pár mérföld múlva azonban Patrik elszólta a szót, és erre az őrök egyből megfogják mindannyiukat, megkötözték őket, és a várbörtönbe vitték őket, hogy siralmas életük hátralevő részét a palota legmélyebb börtönében sínylődve töltsenek. Ott nem volt semmi reményük a szabadulásra.
Azonban a mi Katsukink, már egy kevéssel ezek előtt elkószált, így ő nem került börtönbe, és szökés terveken törhette a fejét.
Szerencséjére Karina hercegnő, miután értesült a történtekről, sietve odautazott, és így már ketten törhették a fejüket.
Így hát csapatunk küldetése végleg elbukott, és legjobb reményeik szerint keserves kínok közt kell siralmas életük hátralevő részéz a palota legmélyebb börtönében sínylődve eltölteniük.
Mostmár az egész küldetés sikere Katsukin és Karina, orosz hercegnőn múlik.