Oroszország Legszebbjei

A zord Alaszka

Gleccserekben gazdag, fagyos tájain az emberek nem szívesen laknak. Habár Alaszkában vannak városok, ahol élnek emberek, itt a magas hegyek között (Hol a tenger hupikék, ott laknak ők a törpikék. Ja, az nem ide..) senki sem él. Ezen a kopár hegyvidéken található az a bizonyos kocsma, amelyben történetünk játszódik. A hely neve pedig: Pontosan, meglehet, elképzelhetetlen. Fura név egy kocsmának. Fura hely egy kocsmának. Mégis vannak elvetemült emberek akik nap mint nap eljárnak ide.

Katsuki, ki ezen a tájon nőtt fel, már ismeri a vidéket, mint a tenyerét. Yaoi shipperként helyezkedett el, egyéni vállalkozóként, eme jeges tájon. Jó barátja, Patrik, aki nem itt született, de régóta lakik itt, vegyész, és olajszaglász. Az olajszaglászok dolga, hogy olajat keressenek a földben. Alaszkában ugyanis ez hiányszakma. Ők ketten törzsvendégek a kocsmában.

-Patrik! Gyere már! Itt nem lesz olaj! - kiabálta Katsuki barátjának. Patrik felemelte fejét a földről, és így szólt:

-Rendben, de ma te állod!

Azzal felültek a mikulásra s ellovagoltak rajta a csapszékhez.

Alaszka ezen része, bár vad, zord, és hideg, mégis gyönyörű. A sok gleccser, a jeges hegytetők, mind mind bizonyították a táj festői szépségét. Ahogy a hó is elkezdett esni, ahogy a lemenő nap fénye visszatükröződött a jégtömbökről, amilyen nyugodt vidék akkor volt, teljesen álomba illővé tette a fáradt barátok útját.

Átfagyva, fáradtan lépték át a kocsma ajtaját. Hanji már részegen ült törzsasztalánál, a Csendes Gyilkos a kivilágított kocsma egyetlen sötét zugába kuporodva kortyolta italát.

-A szokásost? - kérdezte az átfagyott törzsvendégektől a kocsmáros.

-Jöhet, ma én állom! - mondta Katsuki, azzal levetette magát a szokásos helyükre.

-Akkor kettőt kérek! - nevetett fel Patrik, miközben letette nagy télikabátját.

-Máris viszem, addig helyezzétek magatokat kényelebe!

Nem volt egy túl új, szép, és tágas hely, de az elvárásoknak pont megfelelt. Bárkit ha megkérdeznénk, aki itt járt, csak jót mondana. Ez a barátságos hely nem véletlenl a kedvencük.

-És neked milyen napod volt ma, Katsuki? - kérdezte Patrik, amíg vártak az itókájukra.

-A szokásos. Már lassan nem lesz kit shippelni.. És te? Találtál olajat?

-Itt vannak az italok. -szólt közbe a kocsmáros.

-Köszönjük. - mondták mindketten. A kocsmáros pedig tovább állt, hogy rászóljon Hanjira, mert már megint túl hangosan mondta a meséit.

- Hol tartottunk? Ja igen! Nem, sajnos nem találtam. Mondjuk lehet nem a hegyekben kéne próbálkozni. Itt még kiszagolni se lehet! - síránkozott Patrik.

-Jólvan, ha gondolod, holnap benézhetünk a városba.

- Jó, én viszont ma korábban megyek, mert fáradt vagyok. Jóéjt!- Mondta, és megitta egybe az összes italát.

- Jóéjt! Akkor majd holnap. Én addig maradok terrorizálom Hanjit a shippeimmel. - köszönt el Katsuki és amíg Patrik öltözködött, átült Hanji aszalához.

-Jóéjt Patrik! - köszönt el a kocsmáros.

- Jóéjt! - mondta azzal kilépett a hóviharba.

A jeges szél egyből az arcába csapott, amitől összerezzent, de ment tovább a sötét rideg éjszakában.