ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs

t i z e n h é t

ᴅᴇᴄᴇᴍʙᴇʀ ᴋɪʟᴇɴᴄᴇᴅɪᴋᴇ

A sors keze, vagy csak hihetetlenül szerencsés vagyok, de sikeresen lebetegedtem majdnem egy hétre. Így nem kellett ócska kifogásokat keressek, hogy miért nem megyek be dolgozni. Johnny éjjel-nappal hívogatott, sms-eket írt, volt hogy a házunkhoz is eljött, de Scarlett fedezett. Meglehet, hogy túlzásba viszem ezt a távolságtartást, de egyszerűen képtelen vagyok a szemébe nézni.

Sokat filóztam rajta, hogy ismételten benyújtsak e egy áthelyezési kérelmet, de a küldés gombot sosem tudtam megnyomni. Tehetetlen helyzetbe kerültem, de muszáj volt összekapjam magam Heatherért.
Sikerült teljesen felépüljek, semmi pénzért nem hagytam volna ki a születésnapját. A délelőtt folyamán Scarlett-tel és a fiúkkal csiszoltunk még ezen-azon, hogy minden
tökéletes legyen.

Ebben az évben egy nagyon személyes ajándékkal készültem. Heather rajong a DIY dolgokért, így saját kezűleg készítettem neki egy nyakláncot. Jó elismerem, hogy egy nagyon jó ékszerész barátunk is a segítségemre volt, de többnyire magam végeztem a munkát. Egy ezüst nyakláncot szánok neki, ezüst, farkas bilétával, aminek a hátuljába belevésettem a neve kezdőbetűjét. A farkas a spirituális állata.
A betegségem alatt volt időm nyugodtan elkészíteni, de már jóval korábban hozzáláttam.

Kora délután már mind összegyűltünk a faháznál, eleinte a családjaink is részt vettek, ettünk, tortát vágtunk, köszöntéseket mondtunk. Miután ők elmentek elérkezett az ajándékozás ideje. Ragaszkodtam hozzá, hogy én legyek az utolsó. Heather csodás ajándékokat kapott, mindig tudjuk, hogy kinek mi a szíve vágya, és többnyire meg is valósítjuk egymásnak.

— Boldog születésnapot Hedy! — léptem elé, majd szorosan átöleltem. Utálta amikor így hívom, de most kivételesen eltekintett mellette.

Átnyújtottam a becsomagolt dobozkát és izgatottan figyeltem, ahogy lassan kibontja. Ahogy kiemelte a nyakláncot, csak a csodálatot tudtam felvélni a tekintetében. Jó érzéssel töltött el, hogy Heather első látásra beleszeretett a tárgyba, amit szívből készítettem neki. Bátran kijelenthetem, hogy ez a nyaklánc nem csak egy közönséges tárgy, legalábbis nekünk nem.

— Maya, ez káprázatos. Nem találok szavakat...Nagyon szépen köszönöm! — elérzékenyülve a nyakamba borult és úgy ölelt, mintha sose látnánk egymást többet.

A többiek elhangoztattak egy 'aww'-ot és csatlakoztak egy csoportölelésre. Frank segített feltenni Heathernek a nyakláncot, csodásan állt rajta.

A megható pillanatok után iszogatni és beszélgetni kezdtünk, mindenki nagyokat nevetett a másik idétlen megjegyzésein. Nagyon jól éreztem magam, de az elmém mégsem szabadult. Minden percben Johnnyra gondoltam, hiába nem akartam még csak a nevére sem emlékezni.

A tűz mellett ültünk, így fel sem tűnt, hogy már beesteledett. Negyed tíz lehetett, amikor valaki csengetett. Döbbent pillantásokat váltottunk egymás között, aztán Frankkel az ajtóhoz somfordáltunk. Annak a túloldalán Ray-jel találtam szembe magam. Egy üveg bort és ajándékzacskót tartott a kezében.

Frank rögtön lekezelt vele, és gondolkodás nélkül beinvitálta. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy őt is felírtuk a papírra még azelőtt, hogy megszakadt volna a kapcsolatunk. Azt azonban nem sejtettem, hogy el is fog jönni, de észben kellett tartsam, nem rólam van szó. Ezzel a gondolatmenettel megharaptam a nyelvem és csendben tűrtem.

— Ezt odaadnád Heathernek, ameddig beszélek Mayával egy pár szót? — fordult Frank felé, a kezébe nyújtva a zacskót és a bort.Az öcsém átvette és magunkra hagyott minket.

— Nem gondoltam, hogy eljössz. — jegyeztem meg.

— Nem akartam, de nem találtam más módot rá, hogy láthassalak. Nem tudok elégszer bocsánatot kérni a tettemért, sőt nem is várom, hogy egyáltalán megbocsáss.

— Ray, ez a barátnőm napja, nem most kéne megbeszéljük a saját problémáinkat.

— Persze, igazad van. Ha szeretnéd elmegyek.

— Szükségtelen. Úgyis aludni készültem, holnap beszélünk.

Láttam Raymondon, hogy tényleg nagyon röstelli, amit tett. Ismerem eléggé, és tudom, hogy nem bántott volna, csak valami nincs rendben vele. A fránya jó szívemnek köszönhetően késztetést érzek rá, hogy segítsek neki és mellette legyek a nehéz időszakban is, ha már másra úgy sem számíthat.

Tudni illik, hogy Ray szülei nagyon erkölcstelen életvitelt folytatnak, nem is törődnek vele, egy évben maximum kétszer jut eszükbe érdeklődni iránta. Egyedül a bátyja vitte valamire, aki próbálja ösztönözni Rayt a jobb életre, azzal például, hogy tetőt biztosít a feje felé, és még modern járművekkel is elkényezteti. Raymond annak ellenére, hogy tudja miért teszi ezt a bátyja, inkább visszaél a szívességgel, mintsem a saját életének fejlesztésére használná fel.

Ahogy mondtam, jó éjszakát kívántam a többieknek és az ágyamba indultam. Mielőtt elaludtam volna, kézbe vettem a mobilom és Johnny üzeneteit olvasgattam. Az utóbbi két napban már nem küldött semmit, valószínüleg megunta a felesleges próbálkozásokat.
Hirtelen egy beúszó rubrikára lettem figyelmes, az üzenetek pedig visszaugrottak alapállásba. A szívem őrülten kezdett kalapálni a mellkasomban, mintha valami rémisztő dolgot láttam volna. Ami valójában csak Blake újabb üzenetének értesítője volt.

Mielőtt elolvastam volna egy betűt is, félredobtam a telefont és az oldalamra fordultam. Felvettem az alvópózt és hosszadalmas percekig tartó töprengés után sikerült álomba erőltessem magam.