ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs

h a r m i n c n é g y

A tervünkbe beavattam Scarlett-et is, hogy legyen valaki, aki bűntársam lehet Johnny előtt. Nem szívesen szervezkedek a háta mögött, de félő, hogyha tudomást szerez mindenről, akkor sosem lesz vége ennek a rémálomnak.

Úgy gondoltam, hogy a legegyszerűbb módja, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, ha felhasználom a barátnőmmel való folyamatos kontaktját. Amikor Scarlett dolgozni ment, én is vele tartottam. Megmutatta az irodáját, ami be kell valljam egész tűrhető helynek tetszett, ahhoz képest, hogy Davidhez van köze. Amikor a recepciós hölgy feltelefonált, hogy David megérkezett, átbeszéltük a tervünket, majd amint belépett az ajtón alkalmaztuk is.

A gyűrűmet villogtattam Scar felé, aki álmélkodva csodálta minden pontját. David arcára rögvest vészjósló mosoly rajzolódott, alig várta, hogy megjegyzést tehessen.

— Mily meglepetés téged itt látni. — szólalt fel, nekem címezve.

— Megleptem a barátnőmet. — válaszoltam felvidultan.

— Mesés darab, John kitett magáért. — egyből átterelte a témát az ujjamon ékeskedő kőre.

Bután összenéztünk Scarlett-tel, majd megjátszott nevetésben törtünk ki. David arcára értetlenség ült ki, próbálta megérteni mi volt olyan vicces a megjegyzésében.

— Úgy gondolom rosszul informáltak. Johnnal már nem alkotunk egy párt. — közöltem vele határozottan.

— Valóban? — kérdezett vissza meglepetten, de próbálta leplezni.

— Igen. Sajnos így alakult. Apropó a vőlegényemet Ronaldnak hívják, ha érdekel. — folytattam a színjátékot, és látszólag sikerült is kibabráljak vele.

— Mhm. — mormogta az orra alatt, szavakat nem találva. — Scarlett lassan küldöm az anyagot, kérlek egyből kezdj hozzá. — kiadta Scar feladatát, majd kisétált.

A távozását követően egyből összenéztünk, és diadalmas vigyorral pacsiztunk le. Tudtam, hogy most teljesen összezavarodott, és sietett, hogy számon kérje a kapcsolatait, akik téves információval szolgáltak neki.

A sikeres akció után felhívtam Johnt, hogy megbeszéljük a családi vacsora részleteit. Amellett, hogy megterveztem ezt az egészet, még a valós dolgokra is időt kellett szánjak, de szerencsére sikerült egyensúlyba tartsak mindent. Jeleztem a szüleimnek, hogy be szeretném mutatni a páromat. Anya természetesen majd kibújt a bőréből a hír hallatán, apa viszont nem mondott semmit. Igaz, hogy neki nem ez lesz az első, amikor Johnnal találkozik, de azért bízok benne, hogy nem nyomja rá a bélyegét a kapcsolatukra már az elején.

Még Wyatt-tel is meg kell ismerkedjek, ami a legnagyobb falatnak tűnik. Ha belegondolok, hogy a hétvégén erre is sor kerül, azt kívánom bárcsak megállíthatnám az időt. Fe tudom, bármennyire szeretném, nem futamodhatok meg. Ha azt szeretném, hogy legalább minimális szinten kedveljen mindent be kell vessek. De a legfontosabb, hogy önmagamat adjam, ne pedig egy kétségbeesett pótanya jelöltet.

Ronnie-nak is üzentem, hogy az első fázis sikeres, és készüljön fel rá, hogy hamarosan együtt is kell mutatkozzunk a hitelesség érdekében. Ha lejár az egy év, Scarlett azonnali hatállyal fel mond, így teljesen megszakítunk minden szálat, ami Davidhez fűz. Ha a Ronnie-val való kapcsolatunk is szúrja a szemét, akkor viszont a hatóságokhoz fogok fordulni, de bízom benne, hogy ehhez a lépéshez nem kell folyamodnom.

Megbeszéltem Johnnyval, hogy a házában várom, mivel kockázatos megjelennem a munkahelyén. Így sem tudhatom százszázalékosan, hogy David nem figyeltet meg, a biztonságkedvéért nem is a saját autómmal érkeztem. Megkértem az öcsémet, hogy vigyen el, aki persze minden aggály nélkül beleegyezett.

Gondoltam meglepem a vőlegényem, ezért vettem egy üveggel a kedvenc borából, és otthon összedobtam egy egzotikusabb fogást, amit délután lestem el a netről. Még Párizsban kaptam tőle egy kulcsot, amit azzal a mondattal adott át, hogy: "A kulcs a szívemhez, amit egyedül csak te birtokolsz". Sosem felejtem el, ahogy azt sem, amit akkor éreztem a szavai hallatán.

Próbáltam mindent úgy elkészíteni, hogy tökéletes időzítésben legyen a hazaérkeztével. Mondhatni sikerült is ezt elérni, a meglepetés ereje mindenképpen megvalósult. Már sötét volt, amikor belépett a házba, így a kirakott gyertyák fénye csodálatos hangulatot varázsoltak. Nagyokat pislogva nézett körül, széles mosollyal vegyítve.

Én a kanapén vártam oldalfekvésben, a legmutatósabb fehérnemű kombómban, amit még Párizsban vettem, amikor Johnny üzleti megbeszélésen volt.

— Felkészült rá, hogy minden nap ez várja, Mr. Blake? — húztam az agyát csábító hangnemben.

— De még mennyire. — beszívta az alsó ajkát.

A fogasra helyezte a kabátját, majd miközben felém haladt kigombolt pár gombot az ingjén. Ahogy a kanapéhoz ért, felkapott onnan és mélyen a fenekembe markolva tartott a levegőben. A nyakamat kezdte csókolni, nem titkolta, hogy teljesen felizgattam. Rossz érzéssel töltött el, hogy félbe kell szakítsam a forró pillanatunkat, de különben az isten étel kárba veszett volna.

— A főétel vár ránk. — suttogtam.

— Nem érdekel, én csak a desszertre vágyom. — súgott az ajkaimra, majd türelmetlenül falni kezdte őket.

— Nem feküdhetünk le korgó hassal. — folytattam a piszkálódását.

— Ó, ne aggódj kedvesem, még nem fekszünk le.

— Nem bizony, mivel megvacsorázunk!

Leugrottam a fogásából, és egy puszit nyomtam az orcájára engesztelésképp, de neki természetesen ez nem volt elég.

— Az őrületbe fogsz kergetni. — háborogva csípőre vágta a kezét.

— Te rontottál nekem. — védekeztem ravaszan.

Megforgatta a szemét, majd megigazította a nadrágját és duzzogva az asztalhoz sompolygott.
Végül ő is belátta, hogy ezt a fogást vétek lett volna kihagyni. Emelett beszélgettünk is, megosztottam vele a kettős érzéseimet a családjaink belevonásáról a kapcsolatunkba. Teljesen megértette az aggodalmaim, de arra bíztatott, hogy optimistán álljak a dolgok elé. Nem várhatok el semmit a szüleimtől, és Wyatt-től, ha még én magam sem győzöm meg magam arról, hogy készen állok. Johnnynak köszönhetően többé-kevésbé ma este sikerült elérjem ezt.