ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs

h a r m i n c k i l e n c

Szükségem volt egy kis egyedül töltött időre, hogy mindent alaposan átgondoljak. Képtelen voltam beismerni magamnak, hogy John valóban ilyesmire vetemedne, de Scarlett komolysága fenntartotta a gyanút bennem, hogy talán mégis elvakultan ítélem meg a helyzetet.

Mégis mi mást kéne tennem? Bizalmatlanul megvádolni életem szerelmét, hogy hajlamos lenne gyilkosságra? Vagy vessek véget a kapcsolatunknak, aminek működéséért annyi áldozatot hoztunk már mindketten?

Scarlett vallomását követően nem időztem túl sokáig az önálló kutakodással, arra jutottam, hogy a legtisztább az, ha ténylegesen leülök Johnnal és magyarázatot kérek a róla keringő állításokra. Legnagyobb elkeseredésemre neki azonban nem állt szándékában megosztani velem semmi kulcsfontosságút. A rendőrök látogatását követő második napon elmentem hozzá, de ő túlságosan elzárkózott a saját gondolataival. Amikor felvetettem Scarlett kijelentéseit a meglepettség egy apró jelét sem véltem fel az arckifejezéseiben. Nem mentegetőzött, valamint azt sem állította, hogy az unokatestvérem valótlan dolgokat mondott volna. Borzasztóan fájt, hogy nem avat be semmibe és rideg az irányomba, valamint annyival igyekezett csúnyán szólva lerázni, hogy bízzak benne és hagyjam, hogy megoldja ezt az ügyet.

Tehetetlennek, valamint hibásnak is éreztem magam, mivel a rivalizálásuk miattam fajult el. John aggodalmas kisugárzása pedig méginkább megerősítette a kétségbeesésem. Tudom, hogy bármilyen nehézségű ügyet a lába elé vethetnek, ő könnyedén átszel az akadályokon, most azonban, hogy a saját sorsa forog kockán bizonytalan a sikerével kapcsolatban.

Egy darabig tartottam magam ahhoz, hogy nem folyok bele a kelleténél jobban, de sajnos nem bírtam megálljt parancsolni magamnak. Tennem kellett valamit, valami kézzelfogható bizonyítékra volt szükségem, hogy tudjam Johnnak van esélye. Talán a lehető legrosszabb tetthez folyamodtam, de abban a pillanatban mégis azt láttam hatásosnak. Megkértem hát Scart, hogy vezessen el David kórtermébe, miután értesültem róla, hogy magához tért. Bíztam benne, hogy előbb teszek látogatást, mint a hatóságok, de pechemre pont váltottuk egymást a kórház bejáratánál. Scarlett végig szorosan mellettem maradt, annak ellenére, hogy a tervem maga volt a káosz és ezt ő is tudta.

Az ápolók nehezen adtak engedélyt a látogatásra David állapotát figyelembe véve, de a határozottságommal sikerült meggyőzzem őket. Nem mondom, hogy nem merült fel bennem is, hogy inkább sarkon fordulok, de a helyzet most-vagy-soha kategóriájú volt. Kissé félve léptem a kórterem küszöbéhez, ahonnan már ráláthattam a magatehetetlenül fekvő férfira. A zaklatottságomat Scarlett-nek is jeleztem azzal, hogy rászorítottam a kezére, erre ő nyugtatásképp körkörös mozdulatokat vitt végbe a teljesen kihűlt kézfejemen.

Erskine fejét és jobb felkarját jókora kötés borította, azonban ezenkívül gipszet törés jeléül nem láttam rajta. Scarlett-tel a kéz a kézben beljebb ereszkedtünk, az ezzel járó hangokra pedig David is egyből felfigyelt. Amikor a szemembe nézett nem mutatott különösebb érzelmet irányomba, bár el tudom képzelni, hogy mi járhatott a fejében. Szó nélkül végig kísérte ahogy az ágya mellé somfordálunk, majd ezután is türelmesen várta, hogy közöljük a látogatásunk miértjét.

— Jobbulást! — szólalt fel elsőnek Scarlett. A hangja tükrözte, hogy ő is mennyire rosszul érzi magát a jelen szituációban.

— Köszönöm. — mondta elgyengülten.

— Tudod, hogy miért vagyok itt. — kezdtem szóhoz én is.

— Hát hogyne. — vágta rá szarkasztikusan.

— Kérlek, mondd el, hogy mi történt.

— Felesleges, John már réges-rég elvakított. Bármit mondanék, nem hinnél nekem.

— Ha így lenne, nem jöttem volna ide.

— Csak azért vagy itt, hogy megnyugtasd a lelked, de el kell szomorítsalak, Maya...

Mielőtt folytatta volna tartott egy hatásszünetet és szúrós pillantással illetett.

— John Blake mindig is ugyanaz a semmirekellő agresszor marad, aki volt. — szúrta oda gyűlölettel a szavaiban.

Nem vettem a szívemre a jelzőket, amelyekkel Johnt illette, de mégis éreztem ahogy feljebb megy bennem a pumpa.

— Szerinted Florence miért hagyta el annyi idő után? — folytatta, mire felkaptam a figyelmem. — Talán meg is kérdezheted tőle, hisz úgyis tudja, hogy ki vagy.

Az utolsó mondat hallatán elképedtem. Mégis honnan tudná Florence, hogy ki vagyok? Talán Wyatt említette a nevemet, ami alapján rájött, hogy én vagyok Winston unokahúga? Vagy maga Johnny szólta el magát előtte? A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, legközelebb David felnevetésére tértem vissza a jelenbe.

— Ne törd magad, én mondtam el neki. Nem számítottam rá, hogy már ismeretes veled kapcsolatban.

— És mégis mi hasznod származott ebből?

— Nézz rám! — indulatosan felemelte a hangját. — Egy kicseszett ágyhoz vagyok rendelve, mivel nem tudok lábra állni!

— Ezt meg hogy érted? — eszmélt fel Scarlett.

— Úgy, Scarlett, hogy Maya valódi vőlegényének köszönhetően lebénultam.

Nagyokat pislogtam a kijelentésén. Sok mindent lehet mondani David Erskine-re, de azt hogy blöffölne nem igazán.

— Így hát a hátsó sorba kényszerültem, de boldogan fogom végignézni, ahogy John élete darabokra foszlik. — fűzte hozzá végszóként egy gúnyos mosollyal, aminek láttán nem bírtam tovább egy közegben maradni vele.

Visszatekintés nélkül viharzottam ki a kórházból, Scarlett a nyomomban. Igyekeztem elfojtani a feltörekvő késztetést, hogy elsírjam magam, de képtelen voltam rá. Miután beszálltam az autóba, a fejemet a kormányra hajtottam, és keservesen zokogni kezdtem. A barátnőm is tisztában volt vele, hogy ki kell adjam magamból a feszültséget, ezért támaszként magához húzott, hogy érezzem mégsem vagyok egyedül. Nem akartam hinni Davidnek, de minden körülmény John ellen szólt, és ekkor tudatosult bennem, hogy talán egyáltalán nem ismerem azt az embert, akivel a hátralévő életemet terveztem leélni.

Nagyon szépen köszönöm, hogy hamarosan ötvenezernél járunk, valamint jó hírem van mindenki számára, aki a hosszú kihagyás ellenére is várja a részeket! Megálmodtam a történet teljes kimenetelét, ezért rengeteg új ötlettel megkezdtem ismét a részek gyártását! Remélem, hogy akinek eddig elnyerte a könyvem a tetszését, az az elkövetkezőktől is ezen a véleményen marad! Köszönöm a türelmet! :)