ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs

n e g y v e n e g y

A reggeli elmélkedésem nem meglepően rányomta az egész napomra is a bélyegét. Olvasásba, film nézésbe, valamint a Jules által kiküldött jegyzetekbe ástam magam, célom a valóság kizárása volt. Ez hatásosnak bizonyult egészen addig, amíg le nem szállt az este. Scarlett rávett, hogy ugorjunk át vacsorázni az egyik gyorsétterembe, azonban közvetlenül indulás előtt felcsörrent a csengőnk. Scarlett pont az ajtó közelében húzta a cipőjét, de mielőtt még kitárta volna azt, kérdő tekintettel emelte fel rám a fejét. Hasonló tudatlansággal vontam vállat, mire aztán kinyitotta az ajtót.

Johnny állt a túloldalon, kezében pár szál rózsát magába foglaló csokorral. A tekintete rögvest az enyémet kereste, a szívem pedig hevesen kezdett dobogni a látványára. Scarlett beinvitálta a házba, majd hozzám lépett, hogy meggyőződjön róla én is ezt szerettem volna. Megerősítve bólintottam felé, ő pedig elvonult a szobák folyosójára.

Átvettem a csokrot és a pultra tettem, majd mindketten cseppet kellemetlen csöndben céloztuk meg a kanapét. Tisztes távolságot tartva ültünk egymás mellett, ami máskor kiborítana, abban a pillanatban azonban cseppet sem zavart.

— Először is, borzasztóan sajnálom, hogy az elmúlt napokban ennyire elzárkóztam. Amint látod egy roncs vagyok. — kezdett szóhoz, közben egy gyors mozdulattal végig mutatott magán.

— Johnny, a vőlegényem vagy. Ha már most nem lehetek melletted a nehéz időkben, mi lesz később?

— Teljes mértékben igazad van. Magamban kellett tisztázzam a történteket, hogy eléd állhassak.

— Hajlandó vagy elmondani, hogy mi történt?

— Igen.

Mielőtt még belekezdett volna, szóltam Scarnak, hogy valószínüleg nem egy hamar zárjuk le a beszélgetést, és ha gondolja nyugodtan menjen el nélkülem, vagy rendeljen valamit. Nem problémázott a hirtelen tervváltoztatáson, egyből megértette, hogy fontos Johnnal tisztáznunk ezt a helyzetet. Minden erőmet összekapartam mielőtt visszaültem a férfi mellé, bár tudtam, hogy még így is okozhat meglepetést.

— Elmentem Davidhez, de ezt te is tudtad. — kezdett bele. — Beengedett a házába, eleinte normális hangvételű beszélgetést folytattunk. Ezután olyan dolgokat vágott a fejemhez, amit nem tűrtem el, így hamar egymásnak zörrentünk. Szót követett szó, és megütöttem. Dulakodni kezdtünk, aztán minden egy szempillantás alatt történt. David meglökött, ekkor én hátra esetem, közel a lépcsőhöz. Ismét megakart ütni, de kifordultam és a lendületének következtében előre zuhant, egyenesen le a lépcsőről. Egy éles reccsenés hangja töltötte be a csendet, egyből tudtam, hogy eltört valamilye. Rögvest hívtam a mentőket, majd a kiérkezésüket követően eljöttem onnan.

Ámulva hallgattam végig Johnny vallomását. Azok után, amikkel szembesítettek a napokban azt gondoltam, hogy nehezen hiszem majd egy szavát is, de mégis tudtam, hogy nem hazudik. Megismerve a történet egy új oldalát megkönnyebbülést kellett volna érezzek, de sokkal inkább összezavarodtam, minthogy megnyugodjak. John is észrevette rajtam, hogy valami továbbra is aggaszt.

— Valami más is történt? — kérdezte aggódóan.

— Elmondanád nekem, ha küzdenél valamivel, ugye?

— Persze. De mire gondolsz?

— Addikcióra. — mondtam ki egyenesen, mire egyértelműen meglepődött.

— Ki tömte meg a fejed ezzel a hülyeséggel? — sértetten emelte fel a hangját.

— Tehát tisztában vagy vele, hogy mire gondolok? — kérdeztem vissza, a hangomon pedig tisztán hallatszott, hogy csalódtam. Florence-nek igaza volt.

— Már nem iszok annyit, mint régen, kaptam segítséget.

— John egyáltalán nem kéne innod! — förmedtem rá.

— Mindent kordában tartok, nem kell emiatt aggódnod.

Hogy enyhítse a feszültséget, az arcom felé kezdett nyúlni, de útközben ellöktem a kezét. Mielőtt még ismét közeledhetett volna, felálltam és eltávolodtam a kanapétól pár lépést. John elkeseredve nézett fel rám, de egy cseppet sem hatott meg. Egy olyan dolgot titkolt el előlem, aminek kulcsfontosságú szerepe lehet a kapcsolatunk alakulásában. Emelett azt is pontosan jól tudta, hogy Ray szintén az alkohol miatt párszor agresszívan lépett fel irányomba, aminek egyszer ő is szemtanúja lehetett.

— Kérlek, menj most haza.

— Maya sosem tudnálak bántani téged! — felpattant a kanapéról és közeledni próbált felém, de én csak hátráltam, nyomatékosítva, hogy mennyire komolyan beszélek.

— Csak menj el! — utasítottam impulzívabban.

Rájött, hogy hiába erőltetne bármit is, azzal csak rontana a helyzeten, így hosszas szemkontaktus után sarkon fordult és elhagyta a lakást.

Scarlett szobájába vettem az irányt, nagyot sóhajtva dőltem be mellé az ágyba. Épp a futárapplikációját görgette, vacsora után keresve. Persze rögvest rákérdezett, hogy hogy alakult a beszélgetésünk, de én inkább témát váltottam. Végül mégiscsak együtt választottuk ki a menünket, megrendelést követően pedig kivonultunk a nappaliba, tűkön ülve várva a vacsoránk megérkezését. A gondolataim még mindig az öt perccel azelőtt történteken járt, de az éhségem felül kerekedett ezen.

Amíg Scar a konyhában matatott, én a telefonomat kezdtem el bújni. Rég csekkoltam már le a közösségi oldalaimat, gondoltam végig lapozgatom, hogy kivel mi történt az elmúlt időben. A legtöbb poszt Frank idétlen mémjeiből állt ki, de nem tagadom, hogy néhányon felkuncogtam magamban. Ingázás közben a képernyőm tetején beúszott egy üzenet, amely számomra ismeretlen számtól származott. Egyből megnyitottam az üzenetet, amiben a következő állt:

"A veled lezajlott beszélgetésem után magam is ráébredtem valamire. Segíteni szeretnék, de először azt kell megóvjam, aki a legfontosabb számomra ezen a világon. Benyújtottam egy kérelmet, hogy megvonják John láthatási jogát."

Egyből világossá vált, hogy Florence a feladó, azonban nem tudtam hova tenni az üzenetét. Miért értesít engem arról, hogy elszakítja Wyatt-et Johnnytól? Kezdtem azt érezni, hogy szép lassan egy kelepce foglyává válok, viszont az még nem volt tiszta, hogy ki által. Egy biztos: John összetörik, ha valóban elveszíti Wyatt-et, ezt pedig semmiképp sem hagyhatom.