𝐼 𝐹𝑜𝑟𝑔𝑖𝑣𝑒 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤• ✔️

!Elhanyagolt Férj!

El telt pár hét az évfórdulonk óta. Azóta minden ugyan úgy van mint az elött. Kivéve Kook, az asszisztense fel mondott, mert el költözött.

Azóta Kook tiszta ideg, mert több munkája van, és nem talál mást. Többen jelentkeztek már a munkára, de férjemnek egy sem felelt meg.

Mindig többet van bent, és nagyon fáradt mikor haza ér. Nem zavar, hogy sokat van bent a cégnél, mert meg értem, most több minden hárult rá, és ezért nem is veszekszem vele, inkább nyugtatom, hogy majd talál valakit. Na jó, lehet, hogy egy kicsit zavar, de ez most nem fontos.

Én el vagyok a kis kávézómban, sokan járnak ide, és nem is olyan fárasztó. Most is itt vagyok, és nagy a forgalom. Legjobb barátom is itt dolgozik, Jimin.

Ő az elött is felszolgáló volt mielőtt Kook meg vette volna nekem ezt a kis helyet, szóval neki könnyű dolga van, és ért is hozzá. Fél óra múlva zárunk, és megyek is haza, Kook szerintem ma is későn jön.

- Tae, szerintem ha ők már el mennek zárhatunk is.- jött oda Chim. Én a kasszánál vagyok, meg úgy mindenhol. Meg néztem, hogy mennyien vannak, és igen, ha ők el mennek, már zárok is. Csak egy páran vannak. Már a takarítók az üres asztalokat takarítják.

- Igen szerintem is.- mentem vissza barátomhoz, aki már a kasszánál ült, és valami lappal legyezte magát, be hunyt szemekkel, gondolom el fáradt. Mondjuk nem is csodálom, sokat dolgozik.

- Nagyon el fáradtál?- kérdeztem a hajába túrva.

Jiminnel nagyon közel állunk egymáshoz, és mikor még szinglik voltunk, elég fura kapcsolatunk volt.

Sokszor ki elégítettük egymást, de nem feküdtünk le egymással, és nem is éreztünk egymás iránt semmit. Mindig barátként tekintettünk egymásra.

És mikor be lépett az életünkbe szerelmeink, le is álltunk ezekkel a dolgokkal. Van mikor fel hozzuk egymásnak, és olyankor mindig jókat röhögünk, hogy milyen hülyék, és fiatalok voltunk.

- Igen, de majd Yoongi el lazít ha haza érek. Vagyis ajánlom neki, mert ha nem, nagyon meg verem.- nézett rám perverzen, aztán komolyan.

Mint egy asszony, aki be fenyít az uránál. Jót nevettem Chimen, aztán már zártunk is be. Mindent át néztem, minden rendben volt.

Jiminnel az autómba pattantunk, és Jimin háza felé vettem az irányt. Mindig én hozom, és viszem is haza, ez már egy szokássá vált nálunk.

- Na és, mi van Kook-all, még mindig olyan feszült?- kérdezett rá a semmiből.

Gondterhelten sóhajtottam egyet, és fél szemmel Chimre pillantottam. Nagy szemekkel bámult, felém fordulva.

- Igen, mostanában mindig ilyen. De meg tudom érteni, mert sok a munkája, és nem talál számára meg felelő asszisztenst, ezért nem is veszekszem vele.- meséltem neki az utat nézve, már mindjárt Jimin hazánál vagyunk.

Fél szemmel láttam, hogy nagyon gondolkodik valamin, és mintha meg is akarna kérdezni valamit, csak nem biztos benne, hogy meg kérdezze-e vagy inkább ne.

- És, nem hanyagol el?- kérdezett rá óvatosan pár perc múlva.

Újra sóhajtottam egyet, mert de. Mostanában nagyon el hanyagol, minden idejét a munkára szenteli, és mikor haza ér nagyon fáradt. De van, hogy otthol is agyon dolgozza magát, és engem figyelembe sem vesz.

Pedig soha nem érdekelte a munkája. Ez elött nem szokott otthol dolgozni. Most meg olyan let, mint egy megszállott.

- De el hanyagol, de azt is meg tudom érteni, mert sokat dolgozik, és fár-