𝐼 𝐹𝑜𝑟𝑔𝑖𝑣𝑒 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤• ✔️

!Szervezés!

- Csak válassz már egyet, könyörgöm!

- Én sürgettelek amikor a te esküvődre választottunk tortát?!

- Igen!!

- Nem érdekel, engem ne sürgess!!

Esküszöm már a sírás szélén állok. Jimin kikészíti az idegeimet! Már vagy három órája tortákat kóstolgat, de még egy sem ízlett neki igazán. Azt mondja, hogy a "tökéleteset" keresi. És már három órája azt keresi, de még mindig nem találja!

Már rosszul vagyok annyi tortát megkóstoltam, Yoongi sincs sehol, pedig neki kéne itt lennie, nem nekem!

Jiminék esküvője már nagyon közeleg, én meg még azt sem tudom mit fogok viselni. Jimin azt akarja, hogy mi legyünk a tanuk Jungkookieval, persze mi beleegyeztünk természetesen, én meg is sértődtem volna, ha nem minket választ. Nekünk ők voltak a tanúnk, most mi leszünk nekik, de már most ki vagyok az egésztől.

És tudom, hogy Jiminie sokkal idegesebb nálam, hisz én már átéltem ezt, nagyon jól tudom, hogy mit érez most.

Utáltam szervezni az esküvőmet, minden csak stresszel járt és minden percben ideges voltam. Minden órában kaptam a telefon hívásokat, amiben azt közölték, hogy valami nincs rendben. Most Jimin is pont olyan helyzetben van mint én.

Mindketten idegesek vagyunk, hisz én is azt szeretném, ha tökéletes lenne az esküvőjük, de mint mondtam, sok a probléma.

Jungkook és Yoongi Isten tudja hol a francban vannak, de, ha előkerülnek mindketten kapnak egy nyaklevest! Már millió üzenettel bombáztam minkét idiótát és egy sem reagált semmire! Pont most kell nekik felszívódniuk, én meg mindjárt elájulok az idegtől!

- Taehyungie!- kiált fel a semmiből drága barátom. Mindig cukinak tartom Jimin hangját, de most a falnak tudnék menni tőle.

Félreértés ne essék, szívesen segítek a legjobb barátomnak, csak a mai nap már sok, és szerintem nem csak nekem, hanem Chimnek is.

- Hm?- nézek rá unottan. A helyiségben lévők csak meredten bámulnak ránk, de nem mernek szólni egy szót sem.

- Ez lessz az! Megtaláltam a tökéleteset!- szalad felém egy kiss kanállal a kezében amin a tökéletes tortája volt. Még arra sem volt érkezésem, hogy szemügyre vegyem, egyből a számba nyomta a kanalat. 

- Mmm, ez tényleg nagyon finom.- finom volt tényleg, de őszintén szólva annak is ugyan olyan íze volt mint annak az ezer másiknak is.

Igazából mindegyikre azt mondtam, hogy nagyon finom, de Jiminnek kellett döntenie, és hál Istennek meglett a tökéletes tortája.

Összességében én feleslegesen voltam itt, mivel akármit mondtam, Jiminnek csak a saját véleménye számított, és ez mindig is így volt szóval nem lepődtem meg ezen.

Mivel meglett a győztes torta, Jimin el is ment intézni a dolgokat, én addig a bejáratnál vártam rá. Úgy volt, hogy a kedves férjeink fognak értünk jönni, de egyiket sem látom még most sem sehol!

Csak érjek már haza az én kedves kis férjemhez, lessz hozzá egy két szavam!!

Jimin egy hatalmas mosollyal az arcán lépett ki az épületből, egy hölgy kíséretében aki ma egésznap segített nekünk. Még beszéltek valamit miután ki jöttek, majd el köszöntek egymástól és már jött is oda hozzám drága barátom. Örömében visítva a nyakamba ugrott, és hangosan nevetni kezdett azt hajtogatva, hogy "nem hiszem el, hogy tényleg férjhez megyek".

Annyira jó őt ilyen boldognak látni, remélem Yoongi Hyung mellett fog megöregedni, megérdemlik az életem végéig-t. Karöltve indultunk el a városba, Jiminnek elmondtam, hogy a két idiótának színe sincs, de őt ez nem érdekelte, sőt örült is neki.