𝐼 𝐹𝑜𝑟𝑔𝑖𝑣𝑒 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤• ✔️

!Érzések, És Émlékek!

Jungkook:

Hogy mit érzek most?

Ürességet. Taehyung nélkül úgy érzem, hogy egy semmi vagyok. Hiányzik nekem, de bórzasztóan. Hiánzyik a mindennapjaimból, annyira hozzá vagyok már szokva, hogy nélküle már semmi nem olyan mint vele.

1 Hónapja, hogy ki sétált az ajtón, engem egyedül hagyva az érzéseimmel, és a gondolataimmal.

Vissza jön majd?

Szeret-e még?

Gondol rám?

Sok kérdés, de egyre sem kapok választ. Tudom, hogy én szúrtam el, és helyre akarom hozni, de nem tudom mit tegyek

Már egy hónapja nem hallottam róla semmit, és az üzeneteimre sem válaszól. Már több mint szász üzenetet hagytam neki, de egyre sem válaszólt, és a hívásaimra sem reagál.

Jimintől, és Yoongi Hyungtól is kérdeztem, hogy nem tudnak-e valamit róla, de a kedvesem a lelkükre kötötte, hogy semmit ne mondjanak nekem róla, kedves mit ne mondjak.

Hyunjinról azóta sem hallottam semmit, és nem is akarok. Mindent ő tett tönkre, miatta vesztettem el életem szerelmét, ő tette tönkre az életem.

Ezt el hiszi valaki?

Ezek csak az én hülye kifogásaim. Tehettem volna ellene. Már az első perctől fogva ahogy nyomúlni kezdett ki kellet volna rugnom őt. Meg kellet volna beszélnem Taehyungall, és akkor ez az egész nem történt volna meg. Ahj annyira egy idióta vagyok.

A céggel sem törődöm már, nem érdekell, hogy mi lesz vele, semmi nem érdekell már. Csak annyit szeretnék, hogy vissza jöjjön hozzám. Hogy átt öleljen, és meg csókoljon. Szeretném hallani, hogy még mindig szeret engem, és még van remény, hogy együtt maradjunk.

Amióta, Tae el ment, számomra meg állt az élet. Nem mozdulok ki itthonról, csak arra várok, hogy be fog toppani az ajtón, de ez eddig nem valósúlt meg. És úgy érzem, hogy nem is fog.

Reménykedem, mégis reménytelennek érzem.

Szét vagyok esve. És aggódom is.

Vajon Ő mit csinál?

Hól lakik?

Nem éhes, evett-e valamit?

Boldog? Vagy Ő is úgyan úgy szenved mint én?

Nem bírom ezt, nem bírom nélküle. Gyülölöm ezt az érzést, azt kívánom bár csak ne éreznék semmit, úgy kevésbé fájna ennyire.

Tegnap, Yoongi Hyung el rángatott egy szorakozó helyre, hogy ki kapcsolódjak kicsit. 

Szerinted mi történt?
Nem tudod? Jó akkor el mondom.

Az helyett, hogy szórakoztam volna, és el felejtettem volna pár órára Tae-t le ültem a bár púlthoz, és a sárga földig ittam magam. Annyira be rúgtam, hogy Hyungom alig tudott haza cipelni. Az utat végig hánytam, és csak Taeról beszéltem neki. Szerintem elege van már a gyerekes viselkedésemből. De nem tudok mit tenni ellene, hiányzik, és nem tudok túl lépni, egyszerüen nem megy.

Szánalmas vagyok, igaz?

Bele kéne törődnöm, és el engedni Őt. Bárcsak ilyen könnyű lenne.

De az az igazság, hogy nem akarok bele törődni, és el engedni Őt. Szeretem Őt, nagyon szeretem. 

Amióta el hagyott utálok fel kellni, mert tudom, hogy Ő nincs mellettem. Utálom ezt az egész házat, mert akárhova nézek minden rá emlékeztet. Az álmaimban is folyton meg jelenik, de legalább ott velem van. Ch ez is hülyeség! Mit érek vele ha az álmaimban velem van, ha a valóságban még csak nem is látom Őt?!