𝐼 𝐹𝑜𝑟𝑔𝑖𝑣𝑒 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤• ✔️

!Új Barát!

Taehyung:

- Tae, kicsim, ébresztő.- anya kedves és lágy hangjára ébredtem.

- Hány óra van?- ültem fel komásan.

- 9:36. Gyere csináltam reggelit.- simított arcomra, majd ki is ment.

Sóhajtva dőltem vissza az ágyra, és az arcomat kezdtem el dörzsölni.

Igen, anyámnál lakom. Nem tudttam hova mehetnék, és anya az én támaszom. Mindig mindent meg osztok vele, leginkább az ilyen komolyabb dolgokat.

-A családomról pár  szót. Az apámat 4 éve vesztettem el, ami nagyon nagy sebet hagyott bennem, soha nem fogok túl lépni  igazán a halálán.

Anya is rosszul viselte, sokkal rosszabból mint én. Mai napig tudna sírni érte, és én is.

Imádtam és még most is imádom, az apámat. Az anyukámat is nagyon szeretem. Mindig mindenben megértőek voltak velem, azt is el fogadták, hogy meleg vagyok.-

Anya mindig jó tanácsokat ad, és mindig mellettem van, ezért is jöttem hozzá.

Azt mondta, hogy ne csináljak semmi hülyeséget, és ne hozzak meg semmi hírtelen döntést, Jungkookall kapcsolatban.

Már egy hónapja nem láttam, nem hallottam a hangját, nem éreztem az illatát.
És ez meg őrjít.

Amikor el jöttem, azt mondtam Jungkooknak, hogy átt kell gondolnom, és egy kis időre van szükségem.

Ez mind igaz is volt, tényleg kellet egy kis idő, és egy kis egyedüllét.

De sokszor meg fordult az a fejemben, hogy szakítani fogok vele, de anyának hála nem tettem.

Most, hogy el telt egy hónap, és ennyire meg visel a hiánya, örülök, hogy nem tettem semmi meggondolatlan dolgot.

Jungkook a férjem, és szeretem őt, akármit is tett, vagy nem tett. Már nem érdekel, beszélni fogok vele, és remélem minden rendben lesz.

Körbe néztem a régi szobámban, majd magam mellé néztem az ágyra.

- Bárcsak itt lennél melletem...- suttogtam.

Halkan ejtettem ki ezt a pár szót, de olyan csend volt, hogy tisztán ki lehetett venni, hogy mennyire meg visel engem az, hogy nincs mellettem.

Egy újabb sóhaj szökött ki ajkaim közül. Lassan és lustán álltam fel, és mentem a bőröndömhez, hogy ki válasszam a mai szettemet.

Nem szenteltem sok időt a ruha ki választásával, ami a kezembe jött a vállamra kaptam, és mentem be a fürdőbe, hogy le tusoljak.

***

- Kicsim, alig ettél valamit.- anya hangja rángatott vissza a valóságba, már megint nagyon el voltam a gondolataimmal.

- Nem vagyok éhes anya.- mosolyogtam rá halványan. Fel álltam és a tányért a mosogatóba ragtam.

- Taehyung, nem egészséges ha nem eszel rendesen, tegnap a vacsorát is ki hagytad, tudom, hogy most nem vagy jól Jungkook miatt, de legalább egyél rendesen.- aggódva pillantott rám, én meg már a sírás szélén álltam.
Soha nem szerettem ha az anyám miattam szomorú.

- Ne aggódj anya, nincs semmi bajom, esküszöm. És ígérem, hogy enni fogok majd, de ez most tényleg nem megy.- néztem rá könyörgően, hátha nem fogja tovább hajtogatni, hogy egyek még.

- Ahj rendben. De ha valami bajod lesz, meg verlek.- "fenyegetett" meg. El nevettem magam, majd arcon pusziltam, és fel mentem a szobámba, hogy írhassak Jiminnek.