𝐼 𝐹𝑜𝑟𝑔𝑖𝑣𝑒 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤• ✔️

!Kiengesztelő szopás!

Munka után haza vittem Chimet, és mondtam neki, hogy szóljon a szerelmének, hogy beszélni akarok vele.

Yoongi az első perctől a szívembe lopta magát. Igaz sokszor van amikor nagyon mogorva tud lenni, de nagyon jó ember, és nagyon meg értő tud lenni. Ha valami bánt, akkor mindig vele beszélek előszőr, mert Yoongi mindig megért, és nagyon jó tanácsai vannak.

Azóta a nap óta mikor el jött hozzám, és rávett, hogy beszéljek Jungkook-all szinte lelkitársak lettünk. Ő is mindig mindent meg oszt velem, ha valami bántja, és nekem ez nagyon jól esik, hogy ennyire meg bízik bennem.

Mikor haza értem át öltöztem kényelmesebb ruhákba, és egy kicsit rendet is raktam. Kook, még dolgozik, és olyan egy órát még ott is marad.

Nagyon furcsa lett mostanában, ezért is akarok Hyunggal beszélni. Kb egy hónap telt el azóta, hogy haragudtam rá, mert nem figyelt oda rám.

És nem is volt semmi baj, csak pár napja nagyon szűkszavú lett, és mindig a telefonját nézegeti, ami furcsa, mert Kook nem ilyen. Nagyon rossz elő érzetem van, de nem akarok egyből rossz, és negatív dolgokra gondolni. Jungkook szeret engem, és nem csinálna semmi hülyeséget, meg bízok benne.

Az asszisztensével is találkoztam már, Hwang Hyunjin-nek hívják, és nagyon jó fej srác.

Jungkook cégénél mindenki ismer, mert hát régen én is ott dolgoztam, és van, hogy most is meg látogatom drága férjemet.

Olyan 10-perc múlva meg hallottam a csengő hangját, ez biztos Yoongi lesz. Fel pattanva ülő helyzetemből, szaladtam az ajtóhoz, hogy be engedjem barátomat.

- Tae baba, ugye minden rendben?- ahogy fel tártam előtte az ajtót, kíváncsi, és egyben aggodó tekintetével találtam szemben magam. Arcomat kezeibe fogta, és úgy kezdett el kérdezősködni, hogy minden rendben-e.

Pedig még egy szót sem szólta, de Yoongi már ismer, tudja, hogy mikor miért hívom.

- Nyugi hyung, előbb menyünk be.- húztam be, mert még mindig az ajtóban álltunk.

- Na. Mesélj, mit csinált már megint az az idióta férjed?- ültünk le a kanapéra. Yoongi soha nem kertel, egyből a lényegre tér, ezt is nagyon szeretem benne.

- Ő nem idióta.- védtem meg szerelmemet, de mégis el mosolyodtam.

- Szóval- sóhajtottam - Kook nagyon furcsa pár napja. Amikor hazaér, a telefonja mindig a kezében van, mintha ellenőrizne valamit, vagy várna valamire, nem tudom. Nagyon szótlan, és szűkszavú is lett, és ez is szokatlan, mert Jungkook nagyon szeret fecsegni. És mintha titkolna is valamit. Áhh nem tudom hyung, összevagyok zavarodva.- nyögtem fel a végére szenvedve. Hyung türelmesen hallgatott végig, és most mintha gondolkodna valamin.

- Nem lehet, hogy csak sok a munkája, és nagyon el foglalt?- kérdezte párperc gondolkodás után.

- Nem, soha nem panaszkodik, hogy sok a munka, és fáradt vagy valami. Itthon nem nagyon szokott dolgozni.- biztos, hogy nem a munka miatt ilyen, akkor csak mondaná.

- Figyelj, nem kell egyből a rossz dolgokra gondolni, rendben? Lehet, hogy tényleg van valami, és ha majd akarja akkor el mondja, mert tudom, hogy mindent meg osztotok egymással. Meg ha nincs semmi, akkor csak tényleg nagyon le foglalja a munka.

Nem szóltam semmit. Lehet, hogy igaza van, de ismerem a férjemet, tudom, hogy nem a munkával kapcsolatos itt valami, soha nem érdekelte különösebben a munkája.

Itt valami van érzem, de semmi képpen nem jó. Mi van ha meg csal? Hiszen vannak nálam sokkal helyesebb, és jóbb férfiak. De lehet, hogy nem is férfit, hanem egy lányt talált magának, hiszen Jungkook biszex.