𝐼 𝐹𝑜𝑟𝑔𝑖𝑣𝑒 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤• ✔️

!Megbocsátok!

Jungkook:

Enyhe fejfájással ébredtem és hírtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Körbe néztem a szobában, majd miután tudatosult bennem, hogy a sajátomban vagyok mindenemet fájlalva álltam fel az ágyból, hogy a konyhába menve egy erős kávét csinálhassak magamnak. 

Szemeimet dörzsőlve lépkedtem a lépcsőn és amint leértem a földszintre valami iszonyat finom illat csapta meg orromat. Dehát egyedül vagyok itthon, ki lehet az? 

Össze szűkített szemekkel mentem a konyha felé, és az ajtóban megálltam, hogy be tudjak lesni. Yoongira vagy Jiminre számítottam, de egyikük sem volt....Taehyung ügyeskedett a konyhában valamit. Amint megláttam őt éreztem, hogy a szívem ki hagy pár ütemet. 

Hiányzott már ez a látvány, és hogy erre ébredjek.

És itt csapott fejbe a tudat. Inni kezdtem az éjjel, mert valami férfival láttam Taet, és azt gondoltam, hogy már új pasija van,....de ő eljött hozzám az éjjel, és közölte, hogy tévedtem, aztán,...hát aztán dugtunk, mi mást csinálhattunk volna.

- Mmm, finom illatok vannak.- hangomra rám kapja fejét, végig néz rajtam, majd szája elé teszi kezét és aranyosan kuncogni kezd.

- Mi van?- értetlenkedem.

- Ennyire meleged van, vagy csak így szerettél volna jó reggelt kívánni?- neveti el magát. Nem értettem mi olyan vicces, így én is végig néztem magamon.

- Basszus!- kapom magam elé kezeimet. Pontosabban kisebbik énem elé, ugyanis teljesen pucéran állok a konyha ajtajában. - Egy perc és jövök Édes.- fordítók hátat, és a maradék utat futó lépésekben teszem meg.

Hogy nem vettem észre, hogy nincs rajtam ruha?!

Tök mindegy. A szobába lépve egy random melegítőt ki kapok a szekrényből, és már megyek is vissza páromhoz.

- Úgy is marathattál volna, engem nem zavart.- néz rám az utolsó tányért az asztalra téve.

- Ha úgy maradok akkor abból minden lett volna, csak egy romantikus reggelizés nem, és ezt te is tudod.- sétálok elé derekát átölelve.

- Egy romantikus szeretkezés let volna belőle.- fonja karjait nyakam köre egy huncut pillantást vetve rám, és el is gondolkodom azon amit mondott.

- Igazad van.- már nyúlnék is nadrágom után, hogy levegyem azt, de Tae megállít benne.

- Csak vicceltem.- neveti el magát. El mosolyodtam, és lassan ajkaira hajóltam. Nem durván, és nem is gyorsan, lassan érzékien csókoltuk egymást. 

- Tae, én annyira sajnálok mindent...- döntöm homlokom az övének csukot pillákkal.

Tudom már többször is bocsánatot kértem tőle, de még most sem nyugodt a lelkiismeretem teljesen.

El szúrtam, és most, hogy minden rendben van köztünk, szeretnék mindent jól csinálni.

Biztos, hogy sok rossz és fájdalmas dolog fog érni minket, de bízom benne, hogy van olyan erős az egymás iránti érzett szerelmünk, hogy ki bírjunk mindent, és együtt túl legyünk mindenen.

- Shh...felejtsük el az egészet.- túr bele hajamba. - Megbocsátok neked.- huzódik el, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Miért vagy ilyen jó? Nem érdemlem meg, hogy megbocsáss.- pillantok el róla. Kezét arcomra simítja ezzel arra ösztönözve, hogy rá nézzek.

- Ne mondj ilyeneket. Szeretlek és veled akarok lenni, más nem számít.- csak csodálni tudom őt. Annyira kedves, jó lelkü és önzetlen. Nem is csoda, hogy ennyire magával ragadott.

Pedig azt hittem, hogy elvesztettem őt, de itt van.
A karjaimban...

Boldog vagyok, hogy megbocsájtott nekem. És igaz nem érdemlem meg, de nem lepődöm meg, hogy mégis meg tette, hisz Tae ilyen, főleg ha ragaszkodik valaimhez, vagy éppenséggel valakihez.

Hozzám...

Annyira szerencsés vagyok, hogy magam mellett tudhatom őt...

Túl jó lelkü ahoz, hogy meg utáljon valakit, ezért is szerettem belé még az elején. Ő külömbözött az összes többi emberrtől akivel valaha "együtt" voltam. Őszintén kedvelt engem, nem a pénzem miatt. És tiszta szívből szeret engem, és ez fordítva is így van.

Nekem ő az életem, és lehet, hogy ez túlzásnak hangzik, de nem az. Minden embernek van egy olyan személy az életében aki a mindent jelenti számára. Nekem Taehyung az. Mellette jobb ember lettem, és boldog is vagyok vele, és ahogy ő is mondta, más nem szamít.

- Én is szeretlek, és köszönöm.- hajoltam ismét ajkaira.

- Jól van, jól van.- nyom el magától kuncogva. - Reggelizzünk.

*****

- Tehát, akkor újra együtt?- néz felváltva rám és Taera, Yoongi.

- Igen szivem, már elmondták párszor.- mosolyog rá szerelme.

- Hála az égnek! Tae, a férjed kibírhatatlan, ha nem vagy vele.- ezen rajtam kívül mind nevetni kezdtek.

- Ki kérem magamnak, ez nem igaz!- teszem karba kezeim elpillantva róluk.

- Ch. Úgy viselkedett mint egy hat éves kölyök. Mindenért nyafogott, és csak feküdt egésznap!- mutat rám drága Hyungom, mintha valami szörnyűséget követtem volna el.

- Depresszióztam!- emeltem meg a hangom le szarva, hogy egy étteremben vagyunk. De párom nem így gondolta, és combomra csapva szólt rám, hogy ne legyek ennyire hangos.

Úgy gondoltam inkább be fogom, és amíg a kajámra vártam, Jimin és Tae beszélgetését hallgattam, amint Hyung esküvőjét tervezgetik. Aranyosak voltak ahogy bele élték magukat, és minden apró kis részletet el mondtak, hogy ki hogyan képzeli.

Emlékszem, hogy Tae mennyire ki volt a mi esküvőnk miatt. Mindent tökéletesre szeretett volna, és ha egy kis dolog nem úgy történt ahogy azt ő szerette volna, egyből a sírás kerülgette. Pedig mindenben segíteni szerettem volna neki, de nem engedte, hogy bele szóljak, én meg ráhagytam. 

- Amúgy, mikorra tervezitek az esküvőt?- néztem két Hyungomra. Jimin el mosolyodott kérdésemen, Yoongi pedig "észrevétlenül" vett egy mély levegőt. Őt ismerve már most elege van ebből az egész esküvői szarságból. 

- Hát én nyáron szeretném, az szerintem sokkal szebb, és jobb is, és mivel már nemsokára nyár van úgy tervezük, hogy a hónapokban lesz megtartva. Yoonginak meg mindegy.- pillant vőlegényére aki egyetértően bólogatni kezd. 

Az én drága párom pedig a beszélgetés közben kezét a combomra helyezi. Ránézek, de ő úgy tesz mintha nem csinálna semmit, amin el mosolyodom, és én is alá csúsztatva egyik kezem az asztal alá fonom össze kezeinket.

- Folyton a régi emlékekre gondolok.- hajol oda hozzám, hogy a fülembe súghasa.

- Az esküvőnkre gondolsz?

- Igen. Emlékszem, hogy mennyire ki voltam tőle, te pedig nagyon lazán tudtad kezelni, és attól még idegesebb voltam.- neveti el a végét. 

Annyira szép...

- Sosem fogom elfelejteni azt a napot.- puszilok arcára, amit ő is viszonoz.

A kajákat meghozták, és amíg ettünk drága barátaim az elmúlt napokról számoltak be Taenak. Amin volt, hogy nevetett, vagy éppen sajnálkozva simogatta az arcom kis pillangó puszikkal el halmozva engem. 

Aranyos volt, mindig az.

Ez a nap viszonylag az elmúlt hetek legjobb napja volt. Kibékültem Taehyungal, találkoztunk közös barátainkkal, és megbeszéltük a dolgokat. 

Mintha egy új élet várna ránk. Egy új kezdet, és ennek állok elébe, szerelmemmel az oldalamon.
----------------------------------------------------

~♡~

dzsizösz már megvan a 4k!!!!!!!

tenkjuszomács  azoknak akik még olvasni fogják tovább, és azoknak is akik nem, love van hehe!!!
♡