𝐼 𝐹𝑜𝑟𝑔𝑖𝑣𝑒 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤• ✔️

!Csak Barátok Vagyunk!

Taehyung:

- Jól éreztem magam.- mosolyog rám újdonsült barátom.

- Én is. Rég mozdultam már ki otthonról, ez most Jól esett.- viszonzom mosolyát majd mind ketten be szállunk autómba.

Igazából Jól telt az este. Amikor az étteremhez értünk meg beszéltük Felixel, hogy nem fogunk a velünk történt rossz dolgokról beszélni, így csak ismerkedtünk.

Nagyom jófej, és vicces is, végig röhögtük az estét, és sok hülyeséget is meg tudtunk a másikról.

Hyunjinall kapcsolatban, egyáltalán nem bízom benne még most sem, és ezt Felixnek is meg mondtam.

Az lehet, hogy csak azért tette, hogy Felixnek okozzon rosszat. De ő arra nem gondolt, hogy egy komoly kapcsolatot tesz tönkre ezzel a kis "akciójával".

Az volt a célja, hogy Felixnek okozzon fájdalmat, e helyett egy házasságot tett tönkre.

Bár ezt sem értem. Ha szeretsz valakit nem tudsz neki fájdalmat okozni akármi is történjen köztetek. De ez csak az én véleményem, mindenki máshogyan gondolkodik.

Még mindig rosszul érzem magam ha a történtekre gondolok, de próbálom le zárni ezt magamban, és újra nyitni párom felé, ha még nevezhetem páromnak.

Kook esküszöm, ha el felejtettél, vagy már van valakid én ki heréllek.

- Beszélni fogsz vele?- szólal meg a mellettem ülő pár perc csönd után.

Épp barátom háza felé tartunk mert fel ajánlottam, hogy haza viszem, mert én egy ilyen jó szívű férfi vagyok.

- Igen. Arra gondoltam, hogy miután haza dobtalak téged, akkor el megyek hozzá, vagyis haza.- kuncogom el a végét.

- Szerintem is jó ötlet. Ne hagyd, hogy egy ilyen kis semmiség tényleg tönkre tegye a szerelmeteket.- bólintok párat, közben végig az utat figyeltem.

A további percek csöndesen teltek, én el voltam az én világomban, Felix pedig az ővében. Kb 15 perc el teltével meg is érkeztünk, az elég nagy házhoz.

- Hát köszönöm, hogy el hoztál.- pillant rám, még mielőtt ki szállna.

- Ugyan semmiség.- intem le mosolyogva.

- Találkozhatunk még....vagy, velem sem akarsz beszélni?- kérdezi a végét suttogva.

Szinte azzonal meg sajnáltam, és még sírni is tudtam volna az arcát látva.

- Jézusom Felix, még szép, hogy akarok, hisz barátok lettünk, vagy nem?- kérdezek rá most én, de biztos vagyok válaszában.

- De! De, barátok vagyunk. Tudod annak ellenére, hogy eléggé ismert vagyok, nincsenek barátaim, és nagyon örülök, hogy meg ismerhettelek.- mosolyodik el, én pedig magamhoz ölelem őt.

- Én is örülök, és mostmár itt vagyok. Engem mindig hívhatsz, vagy irhatsz is, itt leszek.- simogatom hátát, ő pedig szorosabban bújik karjaimba.

- Köszönöm TaeTae.- enged el, majd el köszöntünk egymástól, és ki is szállt, én meg az otthonom felé vettem az irányt, pontosabban Jungkookhoz.