❝𝙇𝙤𝙫𝙚𝙧𝙨 𝘰𝘯 𝘵𝘩𝘦 𝘴𝘦𝘢❞ - ꒰𝙼𝚒𝚗𝙹𝚘𝚘𝚗𝚐 𝚏𝚏꒱ ✓

01

Kb. 10 évvel később

Mingi pov.
Egy pulcsit felkapva magamra, mezítláb rohantam ki a házból a part felé. Már nagyon késő volt, és féltem hogy Hongjoong már rég nem vár rám. Minden este lemegyek a partra hozzá, de most tényleg sokat késtem. Mikor leértem nem is láttam azon a nagy kövön ülni, amin mindig várni szokott.

- Hongjoong! - kiáltottam, hátha még meghallja. Helyette viszont Chint, az egyik delfint láttam meg, aki Hongjoongnak olyan, mint nekem a kutyám. Rövid nadrág volt rajtam, szóval bementem a vízbe amennyire csak lehetett. Egyből ide is úszott hozzám és kidugta a fejét a vízből. - Szia Chin~! - simogattam meg mosolyogva egy kicsit. - Vajon Hongjoong mikor ment el? - kérdeztem szomorúan. Erre viszont fogta magát, és ő is elment. Szuper. Mindenki elhagy ma?

Vissza mentem a partra. Sóhajtva lefeküdtem a homokba és a csillagos eget néztem, miközben gondolkoztam. Ma töltöttem a 15. születésnapom, ezért késtem. Hongjoong idősebb nálam majdnem egy évvel, de ők nem igazán tartják ezt számon. Amikor csak van időm vele foglalkozom.

- Azt hittem ma már nem jössz. - hallottam meg mögülem mire azonnal felé kaptam a fejem. Volt két lába. És azokon állt. És ezt nem tudtam hirtelen hova tenni, főleg hogy anyaszült meztelenül álldogált mintha teljesen normális lenne ez így.

- MI A FASZ?! - kiáltottam fel végül. Lekaptam magamról a pulóverem és rá húztam. - MIÉRT VAGY TE EMBER?!

- Nyugodj már meg. - pofozott fel nem túl erősen. - Mondtam már neked hogy emberré tudunk változni ha meleg van és nem vagyunk vizesek se. Ez az első. - vont vállat. Most barna volt a haja, annyi kivétellel hogy pár kék tincse még megmaradt. Ráadásul sokkal alacsonyabb így emberként. A pulcsim is a térdéig ért. Bezzeg sellőként már csak az uszonya is majdnem akkora mint én.

- Bocsi hogy csak most jöttem. - mondtam végül. - Ma volt a születésnapom és elhúzódott...

- Nembaj. Mondtad hogy ez nálatok fontos. - legyintett és leült a homokba, én pedig követtem a példáját. - Fura lábakon járni... Úszni sokkal könnyebb.

- Hát akkor biztos ha van kopoltyúd és uszonyod. - támaszkodtam meg hátul.

- Azt mondtad, hogy miután 15 leszel bemutatsz a barátaidnak.

- Uhm... Nos igen... De nem hiszem hogy jó ötlet. - ráztam meg a fejem. - Sellő vagy... Még senki sem látott olyat mint te. Ha valahogy kiszivárog akkor keresni fognak titeket, azt meg nem akarom.

- Vagy négyszer erősebb vagyok mint egy ember. Semmit sem tudnának velem kezdeni. - vont vállat egyszerűen.

- Azt csak hiszed. Ha beleakadsz egy hálóba máris vége mindennek. Eladnak téged pénzért, rossz emberek pedig majd életed végéig kísérleteket fognak végezni rajtad. Nem véletlenül mondják a szüleid se, hogy ne menj a felszín közelébe.

- Jólvan, kuss. - forgatta meg a szemeit és elfeküdt a homokban. - Szeretnék egyszer elmenni veled valahova. Valamilyen emberi helyre, most hogy tudok járni.

- Akkor tanulj meg viselkedni. Ha fel fogsz lökni mindenkit aki véletlen eléd áll akkor annak nem lesz jó vége. - feküdtem el ismét én is, majd óvatosan megfogtam a kezét.

- Tudok viselkedni, csak nem szeretem amikor értetlen vagy, vagy kiakadsz. Nem lesz baj, csak vigyél el valahova... - szorította meg egy kicsit a kezem.

- Rendben, figyelj... Úgy volt hogy holnap Yunhoval, Sannal és Wooyounggal elmegyünk a városi állatkertbe. Sok vízi állat is van ott. Ha gondolod eljöhetsz és akkor be is mutatlak nekik. - vetettem fel az ötletet, amin azonnal el is gondolkozott.

- Hm... Legyen. Akkor hajnalban kijövök a partra megszáradni újra. - egyezett bele végül.

- Oké, majd lejövök érted. Ha lehet majd ne csinálj semmilyen sellős dolgot... - húztam egy kicsit közelebb magamhoz és megöleltem. - Remélem jól fogod érezni magad.

- Remélem nem fogsz őrködni mellettem végig mert akkor megfojtalak. - mondta, amin egy kicsit felnevettem. Oh, drága Hongjoong... Csak legyen majd minden rendben.

~~~

Csak hogy ne kelljen megint rám írnia bárkinek is, insta: rcch.ll / sunmi.page

Bár kint vannak a biomban is😩

♡R