❝𝙇𝙤𝙫𝙚𝙧𝙨 𝘰𝘯 𝘵𝘩𝘦 𝘴𝘦𝘢❞ - ꒰𝙼𝚒𝚗𝙹𝚘𝚘𝚗𝚐 𝚏𝚏꒱ ✓

08

6 évvel később
Úgy volt, hogy ma vissza költözök Koreába. Délelőtt 9-kor indul majd a  gépem, de anyám hajnali 3 után felébresztett, mert valamit mutatni akart a parton. Azért egy kicsit gyalogolni kell a partra, de napfelkeltére már pont oda is értünk. Azt hittem hogy csak annyit akar mutatni, hogy ilyenkor milyen szép, de neki más terve volt.

- Vedd le a cipőd. - bújt ki gyorsan a sajátjából és a tengerbe sétált. Követtem a példáját. Elég hideg volt, de mentem utána. Combig bementünk, szóval a nadrágunk elég vizes lett.

- Mit akartál? - kérdeztem, de csak a számra tette a kezét.

- Figyelj. - hajolt le mosolyogva, és a kezét a vízbe nyújtotta. Egy perc sem telt el, de máris rengeteg hal körénk gyűlt.

- E- Ezt hogy?! - kérdeztem csodálkozva.

- Köréd sosem gyűltek még halak? - nézett rám kérdően. Na már megint milyen kis titkot fog megosztani velem? Anyám mindig burkoltan mond el mindent, így csak évek után világosít fel elég egyértelmű dolgokról.

- Hát... Párszor volt... De gyorsan elmentek utána. - vakartam meg a tarkóm. De őt miért szeretik?

- Azért mert rosszul csinálod! - nyomott le egészen térdelésbe. - Hagyd hogy megcsodáljanak, de ne nyúlj hozzájuk. - lépett hátra párat. Csináltam ahogy mondta. Továbbra is csak mozdulatlanul térdeltem, és hagytam hogy körém gyűljenek.

- Ez... miért van? - kérdeztem meg végül.

- Hát mert megvan benned a dns!! - vékonyodott el a hangja a végén annyira az izgatottságtól, hogy még a halak is megijedtek.

- Miféle dns?

- Anyám fél hal volt, te gyík. - térdelt le ő is. - Megszegte a szabályokat, és kiment az emberek közé. Valaki felcsinálta, és mivel lábakkal születettem, valakinek lepasszolt. Furcsa hogy még nem vetted észre. - húzta fel a pólóját, az oldalán pedig ott voltak a kopoltyúk, pont úgy mint Hongjoongon is. El sem hittem amit hallok.

- És... Működnek?

- Nem. Sajnos nem. - rázta meg a fejét. - De ahogy látom annyira nem lepett meg. Találkoztál már sellővel, igaz? - kérdezte, amire egy aprót bólintottam. - Milyen színű?

- Kék. - válaszoltam egy halvány mosollyal, miközben felidéztem az emlékét.

- Oh, szép! Tudod, anyám ha jól tudom fehér sellő volt. Örülök hogy nem örökölted. Biztos azt hitték volna, hogy már gyerekként őszülsz.

- Várj... Akkor te nem is ősz vagy?! - döbbentem le egy pillanatra, hiszen az ő haja fehér pár helyen. Még régi gyerekkori képeken is olyan volt.

- Nem. - rázta meg a fejét mosolyogva. - Egész életemben ilyen hajam volt. Ha sellővé tudnék változni akkor az egész fehér lenne, bár szerintem ezt tudod. - kacsintott rám. - Na gyere. A végén még megfázol. - indult el kifelé. Gyorsan felálltam és követtem. Na, micsoda meglepetés. Vajon Hongjoong ezt érezte bennem?

- Nos, Bada... Újra itt. - mondtam a golden retriever kutyámnak, aki már lassan 7 éve van velem. Még a szüleimtől kaptam a 14. születésnapomra. Kissé már öregszik, de ugyan annyira szeretem. Már kipakoltam pár dolgot, egy kicsit beszélgettem a szomszédokkal, és körül néztem. Yunhoval holnap találkozom. Kíváncsi vagyok, hogy ő vajon mennyit változott. Na meg ugye aztán meg kéne keresni Hongot is. Már ha egyáltalán még a közelébe engedne. Ki tudja? Talán annyira megharahudott rám, hogy egyből vízbe fojtana.

Végül csak hogy ne unatkozzak, lementem a partra. Ahhoz a régi helyhez, ahol folyton lógtunk. Ott voltak a ruháim, amiket még régen neki adtam. Azonban tűntek használtnak. Mocskosak voltak, és eléggé lebomlottak. Valószínűleg egyszer sem jött ide, miután én elmentem. Nos, megértem. Meg hát biztos rosszul esett neki, pont azután hogy összejöttünk, ha mondhatom így. Most így belegondolva, tényleg óriásit csalódhatott bennem. Sajnálom Hongjoong...

~~~
♡R