❝𝙇𝙤𝙫𝙚𝙧𝙨 𝘰𝘯 𝘵𝘩𝘦 𝘴𝘦𝘢❞ - ꒰𝙼𝚒𝚗𝙹𝚘𝚘𝚗𝚐 𝚏𝚏꒱ ✓

07

Mingi pov.
Körülbelül egy hónap telt el amióta Japánban vagyok. Alig tudok japánul, szóval egy kicsit nehéz az iskola, de legalább nem lettem azonnal kiközösítve. Azonban az eléggé szíven ütött, hogy elvileg Hongjoong csalódott bennem. Megkértem Yunhot, hogy ha tud mindig menjen le a partra, hátha Hong visszajön, de elvileg semmi. Ezt rendesen eltoltam most úgy tűnik... Pedig én tényleg maradtam volna ott, akár egyedül is csak miatta.

De semmi baj. Amint végzek az iskolával megpróbálok vissza költözni Koreába, pontosan arra a partra. Szerencsére a tenger mellett lakunk most is, és így továbbra is tudok a szörfözéssel foglalkozni. Ez majd talán eltereli a figyelmem Hongjoongról...

Régen anyám is sokat szörfözött, párszor még versenyzett is, szóval könnyű dolgom van. Azt mondja hogy tehetséges vagyok, van érzékem hozzá, és támogat is a bátyámmal együtt. Sajnos apámmal eddig is keveset tudtam beszélni, és ez nem változott most se.

Anyám az egyik verseny közben megsérült, mert leesett a deszkáról és egy hullám a szikláknak csapta. Nem tud dolgozni, ezért apám tartja el az egész családot. Mondjuk a bátyám pont mostanában akar elmenni dolgozni. Próbálja minél hamarabb megtanulni a nyelvet, és utána majd jelentkezik valahova.

Igazából nekem erről nem szóltak. Amikor anyám felhívott hogy menjek haza mert van egy fontos megbeszélnivaló, eleve ideges lettem mivel ilyet nem szokott csinálni. Miután elmondták hogy költözünk, egy hisztit is levágtam, hátha maradhatok egyedül vagy valami. De persze 15 évesen erre semmi esély nem volt. Pedig azért annyira nem vagyok életképtelen.

- Én mondtam hogy nem jó ötlet, de nem hallgattál rám! - dorgált meg anyám miután beleültem a meleg vízzel teli kádba. Napnyugtakor mentem ki szörfözni, ráadásul eleve rohadtul hideg volt ma. - Itt nincs mindig meleg úgy mint ahol laktunk. Ne legyél szamár. - engedte meg a zuhanyt és a fejem fölé tartotta. Talán kissé kínos, de igen, 15 éves létemre még mindig az anyukám mossa a hajam. Egyszerűen mindig bénán csinálom meg, és utána olyan mintha meg se mostam volna. Nem tehetek róla, béna vagyok. Na meg ugye gyerekes az együtt alvás miatt. De mentségemre szóljon, hogy arról már próbálok leszokni.

- Azt hittem hogy a tenger attól még meleg... - mondtam miközben elkezdte mosni.

- Nem a te hibád, apád eszét örökölted. - öblítette ki a sampont, majd egy újabb adagot nyomott a fejemre. - Amúgy senki sem tetszik a suliban?

- Nem. - válaszoltam szűken.

- És ki is az akiért oda voltál az előző helyen? - kérdezte, amire hirtelen lefagytam. Mégis honnan tudja? Ennyire feltűnő voltam?

- Uhm... Senki... Úgyis kicsit nehéz lett volna felépíteni vele egy kapcsolatot. - nevettem kínosan. - Hagyjuk is inkább... - próbáltam meg elterelni a témát.

- Jaj, ne csináld... Mesélj róla. Milyen a lány? - kérdezte, amire viszont nem válaszoltam. - ...vagy fiú. - egészítette ki pár másodperc múlva. Ő egy olyan ember, aki számára nem létezik olyan hogy hetero, meleg, vagy ilyesmi. Az ő szemében mindenki szeret mindenkit. A bátyámat is folyton össze akarta hozni az egyik barátjával, mivel azt hitte hogy kedvelik egymást olyan módon.

- Tényleg nem akarok róla beszélni... Nem egy normális ember.

- Hát akkor mi? Sellő? - kérdezte teljesen komolyan. Csak egy nevetéssel reagáltam.

- Ne mondj hülyeségeket anya... Sellők nem léteznek.

- Azt csak hiszed! - mosta le végre a hajamról a habot.

- Sellők nem léteznek... te is tudod...

- Oh, fiam... Még sokat kell tanulnod. Na de én végeztem! Gyorsan fürödj meg hogy a bátyád is tudjon jönni. - ment ki a fürdőből. Sóhajtottam egyet, és gyorsan megmosakodtam ahogy azt kérte. Utána a szobámba vonultam, ahol Yunhoval hívásoztam amíg le nem feküdtem aludni. Még hozzá kell szoknom Japánhoz. Kicsit keményebb a suli mint nálunk.

~~~

♡R