❝𝙇𝙤𝙫𝙚𝙧𝙨 𝘰𝘯 𝘵𝘩𝘦 𝘴𝘦𝘢❞ - ꒰𝙼𝚒𝚗𝙹𝚘𝚘𝚗𝚐 𝚏𝚏꒱ ✓

09

- Minki! - ugrott a nyakamba Yunho amint mellé értem, és észlelt is. Mindketten borultunk.

- Jaj, Yunho... - könyököltem fel, ő meg leszállt rólam. - Szia neked is. - mosolyogtam rá.

- El se hiszem hogy végre újra látlak. - állt fel a földről és felhúzott engem is. Annyira nem változott sokat. Egy kicsit férfiasabb, kicsit magasabb, de ugyan az a Yunho,  ugyan azzal az aranyos mosollyal.

- A többiek is itt laknak még, ugye? - kérdeztem, amire csak bólogatott.

- Jaj amúgy mondtam már, hogy Woo és San két éve összejöttek? - indult meg valamerre, én pedig gyorsan követtem.

- Nem igazán beszéltünk, úgyhogy nem. De őket hagyjuk. Veled mizu? Még mindig nem szedtél össze senkit?

- Nem. - válaszolta szomorúan. - Viszont ha minden jól megy elmondom valakinek hogy bejön már évek óta.

- Oh? Ki az? - kérdeztem meglepetten. Nekem erről semmit nem említett. Bár talán csak önző vagyok, de azt hiszem van egy tippem.

- Neked tetszik valaki? - terelte el a témát.

- Nem igazán. Hongjoongot ugyan úgy szeretem, de lehet már sosem látom többet. Viszont hiányzik... Megpróbálom megtalálni. Ha nem fog menni akkor keresek mást. - vontam vállat a végén. Bár nem tudom ki lehet jobb nála. 7 éve ugyan úgy szeretem, ráadásul ebből 6 évig nem voltam vele. Ennek az érzésnek már el kellett volna múlnia...

- Mi van ha már nem is itt él? Szerintem fölösleges utána kutatnod. - éppen válaszoltam volna, de gyorsan mondta tovább. - És hova is mész dolgozni?

- Oh, hát... A part melletti vendéglőbe már jelentkeztem Japánból. Holnap bemegyek.

- És ma mit csinálsz?

- Megkeresem Hongjoongot. - álltam meg mikor a part elé értünk. - Segítesz?

- Mégis hogy?

- Te is szörfözöl, nem? Hozdd a deszkád és kimegyünk a vízre. - mondtam mosolyogva, de ő annyira nem volt elragadtatva.

- Mingi... Én tényleg szeretlek meg minden, de ezt inkább kihagyom. Hongjoongot amúgy sem kedveltem igazán. Ő a te dolgod. Sajnálom.

- Megértem...

Még egy kicsit beszélgettünk, de aztán neki el kellett mennie. Gyorsan haza mentem, átöltöztem és hoztam is a deszkám. A víz egy kicsit hideg volt, de egész hamar megszoktam. Kiúsztam a part egyik távolabbi részéhez. Ott kiraktam a deszkám, majd felvettem a búvárszemüveget amit magammal hoztam. Japánban sokat búvárkodtam, így már eléggé hozzá is szoktam a nagyobb mélységekhez. Hongjoong régen említette, hogy egy nagyobb korallzátony alatt laknak. Gondoltam megkeresem azt. Mondjuk talán kissé veszélyes csak így egymagamban, de mást most hirtelen nem tudok. Szerencsémre egyáltalán nem félek a tengertől, szóval elindultam.

Jó sok idő múlva, de végül megláttam egy nagyobb korallzátonyt. Eléggé megközelíthetetlen helyen volt, szóval szinte biztos voltam benne, hogy ez az. Vettem egy mély levegőt, és lemerültem hogy egy kicsit körbe nézzem. Tényleg hatalmas volt, csakúgy mint az elővilág ami rajta volt. Egy kis keresgélés után meg is láttam egy kisebb lyukat lent az oldalán. Örültem hogy megtaláltam, de bemenni már nem mertem. Lehet hogy nincs is bent, vagy esetleg egy másik családtagjával találkozom aki majd megfojt. Valamint az sem biztos, hogy van bent levegő, megfulladni pedig nem szeretnék.
Végül csak fogtam magam, és ott maradtam várakozni. Hátha a mai nap még haza látogat.

Mikor láttam hogy a nap elkezdett lemenni, el akartam indulni vissza. Viszont ekkor megláttam valami mozgást a víz alatt. Lenéztem, és egy sárga uszonyú sellőt pillantottam meg. Azonban csak két másodpercig láthattam, hiszen azonnal beúszott a barlangba. Biztosan az egyik bátyja volt.

Még egyszer megfordult a fejemben hogy bemegyek, de hamar el is vetettem az ötlet, és végleg elindultam visszafelé. Ez az ő területük. Biztosan meg leszek fojtva ha bemegyek. Majd holnap újra megpróbálom... Talán akkor több sikerem lesz. De legalább annyit tudok, hogy még itt élnek. Mégsem esélytelen, hogy megtaláljam. Csak azt remélem, hogy majd felismer. Végülis hat év az sok idő. Vajon ő gondolt rám, vagy csak én kínoztam magam ezzel ennyi ideig?

~~~

♡R