❝𝙇𝙤𝙫𝙚𝙧𝙨 𝘰𝘯 𝘵𝘩𝘦 𝘴𝘦𝘢❞ - ꒰𝙼𝚒𝚗𝙹𝚘𝚘𝚗𝚐 𝚏𝚏꒱ ✓

12

Már eltelt majdnem egy hét, de Mingi még mindig nem vitt vissza. Teljesen jól vagyok már, viszont szerinte még nem épültem fel teljesen. Pedig nem egy késsel szúrtak hasba... Egy egyszerű hálóba akadtam bele, ami felsértette a bőröm. Mi baja van?

- Mingi, kérlek! Jól vagyok, nem látod?! Már a sebek sem látszanak! - mutattam felé a kezeim.

- De még... Nem erősödtél meg eléggé. Nem hiányzik nekem hogy megegyen valami amint visszamész. - magyarázta ki magát újra valami hülyeséggel.

- Felnőtt korban a cápák már nem támadnak annyira. Ráadásul neked nem mindegy, hogy mi van velem? Úgyis folyamatosan csak dolgozol. Még a hajadat sem festetted be, pedig arra aztán nagyon rá voltál izgulva... - jegyeztem meg csak úgy mellékesen. Naponta egyre több és több tincse lesz fehér. Őszintén... Így kibaszott vonzó. Legalábbis számomra. Mondjuk ez természetes. Minginek eleve jó teste és személyisége van. Kár érte...

- Majd később megcsinálom. - mondta miközben bement a fürdőbe. - Olyan kémény a nyakamon a bőr... - jött vissza. - Te nem látsz semmit? - mutatott egy pontra.

- Nem nagyon. Lehet pikkelyesedni fogsz. - vontam vállat. - Nekem is a nyakamon kezdődött amikor elhagytam a fiatalabb korom. Gondolom nálad később kezdődik, mivel nem vagy teljesen sellő.

- Hát az kurva jó lesz... - forgatta meg a szemét és ismét eltűnt valahova.

- Vigyél vissza! - kiáltottam el magam hirtelen.

- Nem lehet.

- Miért nem?

- Mert még gyenge vagy.

- Nem vagyok gyenge! - gáncsoltam ki az uszonyommal amint visza jött. - Miért csinálod ezt velem? Miért tartasz itt? - néztem a szemébe, de semmi kivehető nem volt belőle. Csak üresen bámult rám. - Olyan vagy mint egy rossz ember...

- Rossz ember? Nem vagyok rossz ember. Ne mondd ezt... - támaszkodott fel. - Miért vagyok az?

- Fogva tartasz. Csak a rossz emberek csinálják ezt... - válaszoltam, ő pedig annyira meglepődött hogy eltűntek az egy csíknyi szemei. Na végre rá jött, hogy ez nekem rossz?

- É- Én... Bocsánat. Azt hittem valamennyire te is boldog vagy...

- Hányszor mondtam hogy vissza akarok menni? Szerintem elég sokszor. A tengerben érzem jól magam.

Erre a csak némán bólintott egyet, majd kinézett az ablakon. Már elég késő volt. Két órája minimum lement a nap is. Na talán most végre felfogja a dolgokat.

- Visszaviszlek. - állt fel, majd felemelt engem a kanapéról és elindult az ajtóhoz. Talán nem így kellett volna. Mingi túlságosan szomorú. Mit kéne mondanom?

Gyorsan levitt a partra, miközben ügyelt arra hogy véletlenül se lásson meg minket senki. Onnan a régi kis sziklás részre ment, ahol mindig lógtunk. Most viszont egyáltalán nem volt boldog hangulat. Csak szó nélkül letett, és várta hogy menjek.

- Mingi...

- Csak menj. Találj magadnak egy szép lányt, és éljetek boldogan. Szia Hongjoong. - mondta lehangoltan, majd elment. Mingi elment. Végleg... És valószínűleg soha többé nem látom. Nos... Akkor legyen. Végülis én csináltam meg magamnak. Ez van. Talán ez így neki is sokkal jobb lesz.

Egy ideig még néztem a csillagos eget, de aztán bele ugrottam a vízbe és elindultam haza. Szokás szerint csak Yeosang volt ott, aki izgatottan megkérdezte hogy végül pároztam-e azzal a lánnyal. Mivel elég sok ideig nem voltam itt, gondoltam hogy ez lesz. Csak annyit mondtam hogy meghalt, én pedig meggyászoltam és ezért nem voltam itt. Szerencsére van annyira éretlen, hogy elhitte. Szegénynek sosem lesz családja... Mondom én, aki pont most hagyta el a szerelmét. Hármunk közül egyedül Seonghwának megy egy normális kapcsolat kialakítása. De komolyan, hogyan csinálja?

~~~

Srry, kiment a fejemből a könyv😳

Viszont
Mindjárt vége<3

♡R