❝𝙇𝙤𝙫𝙚𝙧𝙨 𝘰𝘯 𝘵𝘩𝘦 𝘴𝘦𝘢❞ - ꒰𝙼𝚒𝚗𝙹𝚘𝚘𝚗𝚐 𝚏𝚏꒱ ✓

14

Körülbelül egy héttel később már el is ment az a nagy tömeg. Hát nem tartott sokáig. De legalább így már nyugodtan szörfözhetek anélkül, hogy a hülye emberek azt kérdezgetnék tőlem hogy láttam-e sellőket.

Valamint azóta Yunho szerencsére felfogta hogy nincs esélye, viszont most emiatt nem is beszél annyira velem. Szóval mivel nincs jobb dolgom, most is épp a vizen voltam a szörf deszkámmal. De sajnos most túl csendes volt a víz. Valamint elég tiszta is. Azonban azt mégis alig hittem el, mikor egy nagy piros uszonyt láttam meg magam alatt elhaladni. Gyorsan átnéztem a másik oldalamra, de nem láttam a vízben senkit. Pedig biztos nem képzelődtem...

Egy kicsit elkezdtem beljebb úszni. Továbbra is csendes volt minden, amíg valaki meg nem ragadta a lábam és lerántva a víz alá, elkezdett lefelé húzni. Ráadásul elég gyorsan. Tudtam hogy egy sellő az, de mivel nem akartam hogy megfullasszon, így megpróbáltam kiszabadulni.

Megragadtam a karját amivel fogott, és amilyen erősen csak tudtam, ellöktem magamtól. Kinyitottam a szemem, és bár elég homályosan, de megláttam egy hosszú, vörös hajú sellőt. Hongjoongnak is hosszú haja lenne, viszont én emberként furcsálltam hogy növeszti. Egyszer levágtam neki, és mivel rájött hogy így könnyebb az élet, azóta magának szokta vágni.
Viszont rögtön ezután úsztam is fel a felszínre, mivel már nagyon fogytán volt a levegőm.

A víz fölé érve azonnal el is kezdtem köhögni. Jó mélyre levitt az a dög. De mit akart?
Mikor újra kinyitottam a szemem, ismét megláttam a sellőt. Előttem volt, viszont éppen hogy csak kilátszott a szeme a vízből. Egészen ijesztően nézett.

- Mit akarsz? - kérdeztem, mire a vízből felém nyújtotta a kezét. - Nem kapok levegőt a víz alatt. Ne fullassz meg. - fogtam meg végül a kezét. Újra lerántott a víz alá, és elég gyorsan vitt valahova. Még bele is szédültem egy kicsit.

Hamarosan egy nagy vízalatti barlangban tálaltam magam, ahova szerencsére szorult levegő. Biztosan az otthonuk.

Viszont nem volt sötét. Pár növény a falon, és a vízben a halak többsége világított. Egészen szép volt, csak a levegő eléggé párás. Bár nem tudom, hogy mire számítottam.

Nos, legalább a barátunkat jobban szemügyre tudtam venni. A tekintete egy kicsit hasonlított Hongjoongéra, lefelé nézve pedig megláttam hogy csak az egyik oldalon van kopoltyúja, valamint a nagy pocakja is szemet szúrt. Bár azt azonnal el is takarta a kezével. Tehát ő biztos Hongjoong egyik bátyja, ugye? Mondott nevet, vagy csak elfelejtettem?

- Mit akarsz? - kérdeztem meg tőle újra. Egy kicsit mintha meglepődött volna, de aztán valamiért mérgesen nézett rám. - Ha nem beszélsz, nem tudom mit szeretnél.

- Ho... Hongjoong. - mondta úgy, mintha most beszélne először.

- Mi van Hongjoonggal?

- Nincs.

- Mi nincs?

- Hongjoong! - váltott át újra mérgesbe.

- Nem tudom hol van Hongjoong! Honnan kéne tudnom? - kérdeztem, mire úgy tűnt nagyon gondolkozni kezdett. Végül rám mutatott, utána magára, végül pedig fel. - Uhm... Fel akarsz jönni? - kérdeztem, amire csak bólintott. - Oké. Akkor vigyél fel, én pedig majd hozok neked ruhát, jó? Át tudsz változni? - erre is csak bólintott, majd egyből megragadta a karom és úszott velem kifelé.

A partra kiérve megkértem hogy maradjon itt, és már rohantam is a házamhoz. Kerestem neki egy jó bő pólót és egy nadrágot. Mire visszaértem már át is változott. Gyorsan felkapta magára a ruhákat és el is indult valamerre.

- Uhm... Tudod hogy hova mész? - kérdeztem, de nem válaszolt. Elment valameddig, de aztán hirtelen megállt és csak nézelődött.

- Hol van... - nézett rám kétségbeesetten.

- Nem tudom hogy Hongjoong hol van. Nem lehet hogy meghalt, vagy valami? - kérdeztem, de erre a fejét azonnal megrázta. Ezután újra megindult valamerre, én pedig gyorsan követtem.

Kissé nehezen sétált, de segítettem neki. Körülbelül egy óráig kóválygott a városban, de én egyszer csak olyannyira rosszul lettem, hogy állni sem tudtam. A napokban valamiért elég rossz érzéseim voltak, de ez most durva volt.
Végül valahogy -mint kiderült- Seonghwával haza botorkáltunk, ahol egyből hívtam is anyámat. Már azt is ideje lenne megmondani neki, hogy megtámadtak a fehér pikkelyek.

- Szia Mingi~! - köszönt egyből anyám a telefonba.

- Szia anya... Figyelj, mivan akkor ha a hajam kifehéredett és pikkelyek vannak a bőrömön? - kérdeztem, amire először meg sem szólalt. - Anya?

- ÚRISTEN! - üvöltött fel hirtelen. - Hártya van???

- Uhm... Nincs.

- Na jó, na jó, oké, szóval izé... Hogy érzed magad? - kérdezte izgatottan.

- Szarul. Mármint... Pár napja egyre rosszabbul. Nem érzem jól magam. - meséltem el röviden.

- Hm... Hogy van a szerelmed?

- A szerelmem? - kérdeztem vissza.

- A sellő szerelmed.

- Oh, hogy Hongjoong! - mondtam, mire Seonghwa ide is kapta a fejét. - Nem tudom hogy mi van vele. Az egyik testvére meg valami barátja is őt keresi.

- Oh... Nos fiam, remélem nem meghalni ment el.

- Huh?

- A sellők vagy egyedül, vagy pedig a párjukkal halnak meg ha megtehetik. De ti szerelmesek vagytok. Ha ő meghal, akkor te is. - mondta, amit most így hirtelen nem tudtam hova tenni.

- Akkor... Most Hongjoong rosszul van?

- Valószínű. Próbáld meg megtalálni és segíteni neki. Ennél többet nem tudok mondani.

Megköszöntem a segítségét, majd sóhajtva leültem a kanapéra Seonghwa mellé.

- Nincs ötleted hogy hol lehet, ugye? - kérdeztem, és természetesen csak megrázta a fejét. Ezután viszont jött is egy üzenetem Yunhotól. Csak annyit írt hogy "Ezt nézd", és mellékelt pár képet. Amik őszintén, ijesztőek voltak. Hongjoong volt rajta, egy elképesztően kicsi akváriumba bezárva, a teste pedig tele volt sebekkel. Azonnal megkérdeztem hogy ezt hol fotózta, de válasz helyett felhívott.

- Az állatkertben a kíváncsi Yunho beszökött hogy megnézze mi van az egyik szobában, mikor épp egyedül dolgozott. - hadarta le azonnal. - Én nem tudom hogy mit csináltak vele, de az biztos hogy nincs magánál. Azt mondták, hogy még a héten valami különleges dolgot mutatnak be, ami majd biztos sok pénzt fog hozni. - mesélte el, ami azért egy kicsit lesokkolt.

- Na, azt biztos hogy nem! Ki tudod hozni onnan?

- Nem. A teteje lakatra van zárva, kulcsot pedig nem látok... Viszont holnap megpróbálom megszerezni. Biztos a főnököm irodájában van.

- Csak kérlek majd siess, jó? Nem akarom hogy baja essen...

- Persze, elintézem. Viszont mennem kell. A végén még lebukok... Szia! - bontotta a hívást azonnal.

- Na... Megvan Hongjoong. - néztem Seonghwára, akinek fel is csillantak a szemei. - De csak holnap tudjuk megmenteni. - tettem hozzá, ő pedig mérgesen el is fordult tőlem. Hongjoong hogy bír ennyi bajba keveredni? Mintha direkt hagyná hogy elkapják. Nagyon remélem, hogy Yunho majd ki tudja hozni. Ha tényleg haldoklik, legalább nyugodtak legyenek az utolsó percei. Vagy perceink. Talán nem vagyunk olyan jóban mint régen, de vele szívesen meghalok.

~~~

♡R