❝𝙇𝙤𝙫𝙚𝙧𝙨 𝘰𝘯 𝘵𝘩𝘦 𝘴𝘦𝘢❞ - ꒰𝙼𝚒𝚗𝙹𝚘𝚘𝚗𝚐 𝚏𝚏꒱ ✓

15

Hongjoong pov.
Mikor felébredtem, egy hihetetlenül kicsi és kényelmetlen akváriumban találtam magam. Jobban kellett volna vigyáznom... Megint befutottam egy hálóba, de ezt most az emberek ki is húzták, és természetesen nem dobtak engem vissza a vízbe mosolyogva. Oh, dehogy is.

Annyira megijedtem először, hogy beszélni teljesen elfelejtettem, így pedig semmit nem tudtam mondani nekik. Mint hogy például ne fogdossanak össze a mocskos kezükkel.

Utána nemsokkal más embereknek adtak oda, akik folyamatosan tűkkel szurkáltak meg rengeteg fájdalmas dolgot csináltak. Nem tudom hogy ez most jobb-e, vagy sem annál, amit az a pár fehér ruhás ember csinált velem. Fájt mindenem, éhes, elkeseredett, és szomorú voltam. Az emberek miért csinálják ezt?

Hamarosan egy idegen ember jött be a szobába, aki egy kulccsal kinyitotta az akvárium tetejét. Semmi jóra nem számítok ezek után. Csupán annyi kérdésem van, hogy mégis miért ennyire megszállottak velem.

- Nehogy meghalj itt nekem még a bemutató előtt. Egyél. - dobott be hozzám egy döglött halat, ami már szerintem napok óta halott volt. De persze nem reagáltam semmit. Inkább éhen halok, minthogy ezeknek a hasznukra legyek. - Hallod? Egyél! Tudtommal ti értelmes lények vagytok. Bár nem tűnik úgy. - könyökölt az üveg szélére, én pedig az uszonyommal arcon is csaptam. - Hé! Na jólvan... Akkor szenvedj. - csukta vissza a tetejét, majd mint aki jól végezte dolgát, el is ment. Viszont nem zárta vissza. Ki tudnék menni. Viszont a drága emberek úgyis észre vennének, és lehet csak rontanék mindenen. Mingi vajon tudja, hogy itt vagyok? Miért nem segít nekem? Mondjuk mire számítok? Lehet hogy még a testvéreim sem vették észre, hogy eltűntem.

Hamarosan újra éreztem hogy rosszul vagyok. Egyre jobban sötétedett el minden már vagy harmadjára. Még hallottam hogy az ajtó újra kinyílt, de utána már semmire sem emlékszem. Túl gyenge vagyok most bármihez is, nem csodálom hogy rosszul leszek állandóan.

Mikor újra magamhoz tértem, már nem éreztem azt a szűkös akváriumot. Helyette valami puhán feküdtem. Meleg volt, de még pont kellemesen. Hallottam hogy valaki mellém lépett, mire hunyorogva kinyitottam a szemeim. Mingi volt az, majd oldalra nézve megláttam Seonghwát is. Végre kijött a vízből... És miattam. Egy kicsit még el is mosolyodtam.

- Hogy vagy? - kérdezte Mingi miközben leült mellém.

- Elég... Szarul... - válaszoltam nehezen. Megkérdezték hogy mi történt, de csak annyit tudtam elmondani, hogy elkaptak és rossz dolgokat csináltak velem. Én pedig megtudtam, hogy Yunho segítségével mentettek meg. Most először kedvelek egy igazi embert bármennyire is.

- Most nem foglak tudni vissza vinni titeket. - mondta Mingi, miközben kilesett az egyik függöny mögül. - Megint hemzsegnek az emberek a parton...

- Mingi... - szólítottam meg, ő pedig ide is jött. - Te... Te is rosszul vagy? - kérdeztem, mire csak bólintott egyet. - Sajnálom...

- Miért? - guggolt le mellém. - Nem csináltál semmi rosszat.

- De nem akarom, hogy miattam halj meg.

- Te sem fogsz meghalni. Vigyázok rád, oké? - mosolyodott el egy kicsit, majd felemelt és bevitt a fürdőbe, ahol belerakott a vízzel teli kádba. - Hátha egy kicsit jobb lesz így.

- De- De maradj velem... - fogtam meg a kezét amint el akart menni. - Kérlek... Ne hagyj egyedül. - folyt végig valami meleg az arcomon, amit Mingi le is törölt. Még sosem sírtam. Furcsa érzés. Csípi az orromat.

- Veled maradok, ameddig csak akarod. - ült le mellém a földre mosolyogva. - Ne sírj emiatt, jó? - törölt le egy újabb könnycseppet, de én egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Habár elég szánalmasnak éreztem magam amiért előtte bőgtem, ő nem szólt semmit. Még a kezeimet is elvette, hogy ne takarjam el az arcom teljesen. Biztosan csúnya lehettem, de ő mégis azt mondta szép vagyok. Milyen szánalmasan szép is a szerelem...

- Túl sok mindent történt most. Mi lesz, ha végül tényleg nem élem túl? - kérdeztem aggódva. Eddig nem igazán érdekelt, hogy mi lesz, ha meghalok. Viszont most fáj ez a gondolat. Talán ez is Mingi miatt van. Nem akarom elveszíteni.

- Segítek elfelejteni a dolgokat, amiket csináltak veled, és melletted leszek. Ha pedig mégis belehalnál a bánatba... Akkor majd követlek. - mosolyodott el a végén, ami az én szemembe újabb könnycseppeket hozott.

- Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy itthagyjalak... - húztam magamhoz egy csókra. Talán az utolsó csókra. Valamiért ez sokkal édesebb volt, mint az első.

~~~

Um

Khm

Vége<3

Tehát hogy happyend vagy depiend lett végül, az rátok van bízva uwu

Azért remélem annyira nem lett szarxd

♡R